2019. október 2., szerda

Könyves szösszenetek - Emma Donoghue: Room

Emma Donoghue könyve volt az egyik legjobb, amihez idén szerencsém volt. Komolyan máslapos voltam tőle napokig, annyira megragadott a történet. Úgy éreztem, emésztenem kell ezt a könyvet, mielőtt egy újabba kezdek.


A cselekményről annyit tudtam, hogy egy ötéves kisfiú, Jack meséli a történetet, aki számára a világ egyetlen szobára korlátozódik, mindennapjai pedig az anyukája által lefektetett, pontos szabályok szerint telnek. Arra azonban nem számítottam, mennyire izgalmas és érzelmes utazásra visz el engem Jack.

Ahogy a kisfiú kíváncsisága és értelme nyílni kezd, úgy derül fény fokozatosan az előzményekre. Azt hinné az ember, hogy a kisgyermeki nézőpont (ami többeket zavart olvasás közben, ahogy a goodreadsen olvastam a véleményeket) nagyon lekorlátolja a narratívát, ez azonban egyáltalán nem volt így. Jack egy igen érdeklődő, okos kisfiú, aki az édesanyja segítségével fokozatosan rakja össze a családjuk történetét. Nagyon izgalmas, ahogy rádöbbenünk, hogy kerültek ők ketten abba a szobába, talán még szívbemarkolóbb egy gyermek szemével látni.

El nem tudom képzelni, hogy lehet egy ilyen helyzetet megélni és túlélni. De nekik sikerült, és ebben igencsak az anya játsza a főszerepet. Jacknek igen nagy szerencséje, hogy az anyukája egy ennyire erős és kreatív nő, aki szinte már Az élet széphez hasonlatosan játékká varázsolja a mindennapjaikat, de közben irtó okos is, és felismeri a lehetőséget, hogy kiutat találjanak a szorult helyzetükből.

Őszintén szólva először azt gondoltam, hogy a könyv ott fog véget érni, hogy kiszabadulnak a szobából. Hogy én mekkorát tévedtem! Ha azt gondoltam, hogy a szobában durva dolgok történtek, a külvilági rész sem hozta meg a várva várt feloldozást.

Sok dolog merült fel a regény ezen részében. Számomra az egyik legrosszabb az volt, ahogy az anya a családjában beállt változásokkal szembesült, illetve az, ahogy a média ráharapott a szaftos történetükre. Mintha nem elég traumát élt volna át szerencsétlen nő a rabsága alatt. Vérzett a szívem, ahogy azon az ominózus interjún az riporter miszlikre szedte őt, őket, az egész történetüket. Túl lehet ezt élni ép ésszel? Nem hiszem.

Szerencsére a történet végkicsengése bizakodó és reményteli. Én végig nagyon drukkoltam a kis Jacknek és az anyukájának, hogy jóra forduljon a soruk. Nyilván, a múltat senki nem törölheti ki, vannak nehézségek, de segítséggel mindenen túl lehet jutni.

2019. szeptember 23., hétfő

Könyves szösszenetek - J.K. Rowling: Harry Potter

Végighallgattam a Harry Potter sorozatot. Mondhatjuk úgy is, hogy ledaráltam. Vagy inkább a történet darált be engem. Nem is csoda, hogy totál máslaposan ébredtem reggel.

Ez a mostani találkozás egész más volt.  Bár tisztában voltam az egyes kötetek végkimeneteléve, akadt még mire rácsodálkozni. Főleg úgy a Tűz serlegétől kezdve. Ez mondjuk annyira nem is meglepő, mert míg az első pár kötetet olvastam vagy kétszer (az Azkabani foglyot meg vagy háromszor), a sorozat többi részét csak egyszer, és azokat is nagyon elhúzva. Ezért döntöttem úgy, hogy frissítek az emlékeimen, és megszerzem az angol hangos könyvet, mert, ne szépítsük, csak így volt esélyem erre a vállalkozásra. És micsoda utazás volt ez megint!

Számomra mindig is fontos lesz a HP, hiszen tizennégy éves koromig alig olvastam. Ez a könyv azonban megváltoztatott mindent, és megszerettette velem (is) az olvasást.
Most azonban írós szemmel is figyeltem a történetet. Ahogy a konfliktus épül, majd feloldódik, és végigpulzál a köteteken a feszültség. Ráadásul annyi színes egyéniség szerepel a történetben, hogy gyakran fogalmazódott meg bennem, mekkora tehetsége van Ms. Rowlingnak az íráshoz. A világépítésről és a történet felépítéséről ne is beszéljünk! Elképesztő, amit ez a nő létrehozott. 

Nem is csoda, talán, hogy időnkét az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy én ilyet soha nem leszek képes írni. Ami persze nem baj, meg nem is kéne magam egyáltalán senkihez hasonlítani. 

Ami még a hangoskönyv előnye, az Stephen Fry. Ez az ember valami zseniális! Minden karakternek különböző, jellegzetes hangot adni nem lehetett könnyű, de nagyszerűen csinálta. Jó, tudom, színész. Valószínűleg nem is ma kezdte. :D De az, hogy még a dialektusokra is hangsúlyt fektettek, a szívemet külön megdobogtatta (le sem tagadhatnám, hogy angolos bölcsész vagyok. :D)!

Harry Potter története bámulatos és magával ragadó. Annyira klasszul felépített az egész, hogy nem is tudok róla objektíven beszélni. Izgalmas, szívszorító, de nem idegen tőle a humor sem. Egyszerűen számomra ez a top fantasy könyv. Azt hiszem, bizonyos időnként újra elő kell majd vennem.

After All This Time Always After All This Time Always svg image 0
forrás: etsy.com



2019. szeptember 10., kedd

Írók egymás között - Írósuli tíz lépésben


Az ősz beköszöntével az Írók egymás között körblog is visszatért. Úgy döntöttünk ebben a hónapban, hogy, Elizabeth Gilbert egy nem régi bejegyzéséhez hasonlóan mi is összeszedjük, milyen tanácsunk van azoknak, akik szeretnének írással foglalkozni.

Gabi, Fanni és Emma tíz pontját a nevükre kattintva éritek el. Most pedig következzenek az én tanácsaim. Fogadjátok szeretettel a bejegyzést!

1. Teremts kedvező környezetet az íráshoz!
Kávé, illatgyertya, esetleg a szomszédban zúgó fűnyíró hangja kell ahhoz, hogy beinduljanak azok a bizonyos fogaskerekek. Gyűjts össze mindent, amire szükséged lehet, kuckózz be a kedvenc helyedre, és láss munkához!

2. Írj!
Mindegy, hogy papíron vagy szövegszerkesztőn, a lényeg, hogy írd ki magadból. És az is teljesen mindegy, hogy ezer szót írsz egy ülésre, vagy csak kétszázat. Minden egyes leütéssel közelebb kerülsz az irományod végéhez. Ez az, ami igazán számít.

3. Ha elbátortalanodsz, akkor se add fel!
Írás közben sokszor érzi úgy az ember, hogy túlságosan egyedül van egy ismeretlen helyen, és nincs, aki utat mutatna. Sajnos ez ilyen, de érdemes ilyenkor is tovább haladni az úton. Jó kis meglepetéseket tartogathat a történeted, amit kár lenne kihagyni!

4. Szerezz kreatív barátokat!
Egy támogató csoport, de már egy nagyon jó, hasonlóan elhivatott, kreatív barát is rengeteget segíthet abban, hogy mégse tűnjön annyira magányosnak az írói munka. Egy-egy bátorító szó csodákra képes!

5. Ne csak add, fogadd is a kritikát!
Ne csak te adj kritikát mások írásaira, de te is kérd ki mások véleményét az írásodról. Mindkettőből sokat tanulhatsz. Próbáld meg hasznosítani a jó tanácsokat és a kritikát is, amit másoktól kapsz.

6. Légy türelmes magaddal és az írásoddal!
Nem kell rögtön bestsellert produkálnod. Ha esetlennek tűnik az írásod, akkor se add fel, nem kell írás közben értékítéletet is hoznod. Arra ott vannak az előolvasók és a szerkesztők! Neked csak az írás lebegjen a szemed előtt.

7. Ha úgy érzed, megrekedtél, kérj segítséget!
Ha nem vagy biztos abban, hogy működik-e egy adott konfliktushelyzet, kérd ki más(ok) véleményét! Esetleg nem tudod, mik a softball szabályai, de a történetedben fontos szerepe lenne? Kérdezd meg az ismerőseid, hogy tud-e valaki segíteni!

8. Ne erőltesd!
Ha túlságosan rágörcsöltél az írásra, hagyj ki egy-két napot. Pihenj, sétálj, olvass, sportolj. Tereld el a gondolataid. A történeted megvár, és hálásan fogad, amikor visszatérsz.

9. Válassz olyan témát, amiben jól mozogsz.
Klisének tűnhet, de szerintem nagyon fontos tanács, hogy olyasmiről írj, amit ismersz. Például, tinédzser korban az ember ritkán tud hitelesen írni az életkezdési válságról, persze nem teljesen lehetetlen. Az nem baj, ha kilépsz a komfortzónádból, de ne erőltess olyan témát, ami teljesen idegen tőled.

10. Ne félj!
Bízd rá magad az írásra. Ha igazán íróvá szeretnél válni, ne engedd, hogy a belső bizonytalanságaid eluralkodjanak rajtad. Tarts ki, menj tovább az úton, amit kiválasztottál! Soha ne add fel!


2019. szeptember 6., péntek

Helló, szeptember!

Szinte felfoghatatlan, hogy megint szeptember van. Amennyire vártam a nyarat, olyan gyorsan illant el. Persze voltak napok, amikor úgy éreztem, nem telik az idő, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már augusztus van! Most meg már az sem.

A nyárra főleg blogolós terveim voltak, amik, mint az új tartalmak hiányából láthatjátok, nem jöttek össze. Ám sikerült írnom valamennyit, ami azért elég nagy szó, tekintve, hogy a gyerekek egész nyáron itthon voltak. Mind a négyen. (Egy-két napot leszámítva, hála a nagyszülőknek.)

Az egyik legnagyobb örömöm, hogy végre befejeztem egy kissé szürreális, mégis realista novellát, amit még karácsonykor kezdtem el. Továbbá átdolgoztam egy Grimm mesét és lefordítottam az angol novellámat Apolló és Daphné, a görög mitológiából ismert történetéről. Ám aminek a legjobban örülök, az, hogy elkezdtem folytatni a legelső kisregényem, amit eddig befejezettnek hittem. Kiderült azonban, hogy Sacinak és Emmának van még mit elmesélnie.

Most, hogy az ősszel együtt az óvoda is elkezdődött, remélhetőleg több időm és energiám lesz bejegyzéseket is írni, és egy kicsi gatyába tudom rázni a blogot. Addig is ezzel a jól ismert idézettel kívánok mindenkinek csodás őszi napokat!



2019. július 3., szerda

Könyves szösszenetek - Cecelia Ahern: Where Rainbows End

Tavaly kezdtem olvasni és idén fejeztem be. Igazán jól indult így az évem. :) Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a könyv, mert az ebből készült filmet nagyon szerettem. Hát, más volt, egyáltalán nem erre számítottam. 

forrás: moly.hu

Egy részről sokkal izgalmasabb a könyv, mivel sokkal nagyobb időintervallumot foglal magába, mint a film. Nagyon szerettem Rosie és Alex barátságáról olvasni, ami kisiskolás korukban kezdődött, és idős korukig kitartott. Ráadásul mindezt levelek, emailek és csetelések formájában követhettem nyomon! Kissé megdöbbentem az első felismerés alkalmával, hogy ez nem egy "rendes" regény, de aztán persze nem volt vele semmi gond. Beszippantott egy pillanat alatt, hiszen Rosie fantasztikusan jól megírt karakter, jókat nevettem és bánkódtam vele együtt. Ráadásul annyira jó szövege van a szereplőknek, tényleg felüdülés olvasni! 

Más részről, mindamellett, hogy egy könnyed regénynek tűnik, a Where Rainbows End nagyon fontos és komoly témákat feszeget. A mindent átvészelő barátság, a már kevésbé erős szerelem, a házasság, gyermeknevelés, karrier, család és álmok megvalósítása közötti állandó frusztráció, gyász, valamint az újrakezdés lehetősége/szükségessége sokak számára ismerősen csenghet.



Sokszor megmelengette a lelkem ez a könyv. Minden nehézség ellenére Rosie tele van reménnyel, még a legmélyebb ponton sem adja fel. Képes újrakezdeni, még ha saját vágyait egy kicsit félre is kell tennie. Hihetetlenül erős karakter, legalább is számomra sokat adott.

Sok frusztrációmra rezonáltak a történet  különböző fordulatai. Ám amiért a legjobban szeretem ezt a regényt, az az, hogy segít felismerni, hogy soha nincs késő semmihez. Legyen az karrierváltás, egy saját otthon megteremtése, vagy az igaz szerelem megtalálása.

Cecelia Ahern csodálatos könyve igazán a szívembe talált. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, amit olvasni fogok tőle. Szívből ajánlom mindenkinek!

2019. június 30., vasárnap

Írók egymás között - Műfajok

Júniusi témánk a zsánerek köré fonódott, miután azon elmélkedtünk egy beszélgetés során, hogy egy szerzőnek feltétlenül ugyanabban a műfajban kell-e alkotnia mindig. Fanni, Emma és Gabi véleményét a nevükre kattintva éritek el.


A téma kapcsán bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon érdemes-e kalandozni az irodalom tengerén, vagy inkább meg kellene maradni annál a műfajnál, ami egyszer már bejött. Aztán óhatatlanul is Stephen King jutott eszembe. Bár őt a sokan horrorszerzőként tartják számon, az életművében számos olyan regény található, amelyeknek köze nincs a horrorhoz, annál inkább a misztikumhoz vagy a lélektanhoz. És ez a sokszínűség még inkább megerősíti azt a véleményem, hogy ő egy zseniális író.

De én King bácsi nyomaiba sem érek, szóval tartom magam ahhoz a fontos írós "szabályhoz", vagy nevezzük inkább jó tanácsnak, hogy arról írj, amit ismersz. Én a lányregények, NA világában érzem magam kompetensnek, főleg ilyesmiket is írok, és nehezen tudnám elképzelni, például, hogy YA-t vagy krimit írjak.

Hacsak nem kap el egy ilyen ötlet, hogy írjam meg.

Itt lesz érdekes a dolog. Teljesen egyetértek ugyanis Elizabeth Gilberttel abban, hogy az írás valami varázslatos dolog, és az irányítás nincs olyan mértékben a mi kezünkben, mint amennyire azt hisszük. Van, hogy egy olyan ötlet bukkan fel, amire nem vagyunk felkészülve, talán még ijesztőnek is tűnik, mégis meg kell írni. És ha ez egy detektívregény, amit egyébként még sose írtál, akkor azt írsz.

forrás: pixabay.com

Ezzel meg is érkeztem a saját válaszomhoz: ha olyan téma kelti fel az érdeklődésed, ami számodra addig ismeretlen zsánert kíván meg, akkor hajrá, lépj ki a komfortzónádból! Még ha félelmetes is, meglepően jól is elsülhet.

Azt azonban elképzelni sem tudom, hogy lehet megrendelésre vagy külső elvárásnak megfelelésből olyan zsánerben alkotni, amitől egyébként idegenkedem. Ha nincs belső hajtóerő, szerintem a végeredmény sem lehet túlzottan élvezhető.

Ti mit gondoltok a témáról? :)

forrás: pixabay.com

2019. május 18., szombat

Könyves szösszenetek - Lauren Weisberger: The Devil Wears Prada

képforrás: moly.hu
Tavaly végre megszereztem Az ördög Pradát viselt hangoskönyvben. Már azóta szemeztem vele, hogy megtudtam, a filmet egy regény alapján készítették. Kíváncsi voltam, milyen lesz, mert a mozit nagyon szerettem.

Nos, nekem egyszer elég volt. Nem volt vele nagy baj, az alapszituáció nagyon is ismerős volt: Andy ugyanolyan (hozzám hasonló) nulla divatismerettel csöppent a magazinhoz, mint a filmben, ellentétben Emilyvel, aki él-hal a Runway magazinért. Persze szépen belerázódik, egyre több ismeretet szerez a márkás ruhák és kiegészítők világában. Engem mondjuk kifejezetten zavart a ruhaösszeállítások felsorolása, mert a legtöbb dolgot nem is tudtam elképzelni.... De sebaj, Andy a munka hősővé avanzsál, miközben szövögeti tovább az álmát, hogy egyszer igazi íróvá válhasson, és lassan eltávolodnak egymástól a barátjával, Alex-szel.

A meglepetés a filmhez képest Lily karaktere, aki Andy legjobb barátnője. Az ő személyéhez kapcsolódik a döntéshelyzet, ami azon a bizonyos párizsi divathéten jelentkezik. Ám mielőtt erre rátérnék, meg kell említenem az Ördögöt, azaz a Runway főszerkesztőjét.

Azt kell mondnom, minden elismerésem a szerzőé, mert kevés fiktív karaktert utáltam ennyire, mint Miranda Priestly-t (Szaszkó Gabi Maggie Penningtonját mondjuk nem sikerült letaszítania a trónról). A filmben egy kemény, de azért a felszín alatt érző szívű nőt láttunk a magazin élén, akit Meryl Streep személye azért szerethetővé tett. Nos, a könyvben erről szó sincs! Miranda kegyetlen, érzéketlen, igazi boszorkány. Törtető és egy fikarcnyi kedvesség sem szorult belé. Egy hangyakörömnyi sem. Neki csak a magazin számít, semmi más. Joggal félnek tőle az alkalmazottai, akiket egy darab rongyként kezel.

Kíváncsi voltam, kibírja-e mellette Andy egy évig. Én szerintem egy hétig nem bírtam volna mellette. Persze Andrea kitartóan küzdött azért a bizonyos ajánlólevélért, egészen a párizsi úti incidensig. 

Na és itt jön a SPOILER! 

Merthogy akkor, amikor a divat fővárosában az egyik legdurvább munkája közepén jött a hír, hogy a legjobb barátnője autóbalesetet szenvedett, kétséges, hogy túléli-e, és Andy semmi megértést vagy együttérzést nem talált Mirandában, amikor előbb haza szeretett volna utazni, végre elküldte őt a jó francba és otthagyta! Na, ez volt a pont, ahol felujjongtam! Andy megtette, amit már a legelején kellett volna. Jobb később mint soha, persze.

És még a világ sem billent ki a tengelyéből, amiért valaki otthagyta az állást, amiért lányok milliói éltek-haltak. Andy morális győzelmet aratott, amit baromi jó volt olvasni. Nagy a szám, persze, nem hiszem, hogy nekem lett volna merszem elküldeni Mirandát melegebb éghajlatra, de azért felemelő érzés volt azt látni, hogy Andy megtette. És nem halt bele. Sőt, közvetve Miranda által jutott munkához. Mondanom sem kell, hogy nem a suttyomban írt kedves--szentimentális ajánlólevélről beszélek, ami a film zárása volt, hanem Miranda egy korábbi asszisztense vette szárnyai alá. Képzelem, milyen jókat sztorizgattak.

Szóval minden jó, ha a vége jó! Van ennek egy folytatása is, Andy életét mutatja be tíz évvel később. szintúgy egyszerolvasós/-hallgatós, nem is térnék ki rá most. Ha érdekel, nézz utána!

Értékelés: 3/5