2019. november 28., csütörtök

Könyves szösszenetek: Helen Fielding: Bridget Jones 2 & 3


Bridget Jones az a karakter, akit ugyanannyira szeretek most is, mint húsz éves koromban. Nagyon kíváncsi voltam, mit hozhat a sorozat harmadik része, ám amikor elkezdtem hallgatni, felötlött bennem, hogy a második részt talán el sem olvastam, csak megvan valahol a hazátlan könyveket tartalmazó dobozok egyikében. Úgyhogy gyorsan hangoskönyvet váltottam.


goodreads.com


Mit ne mondjak, nyílt utcán Bridget Jones-t hallgatni igen veszélyes, mert megvan az esélye annak, hogy az emberek hülyének néznek, ahogy hangosan felröhögsz egyes részeknél. Márpedig ennek igencsak megvan a veszélye. Bridget ugyanis nem változik meg akkor sem, amikor már nem vagány szingli, hanem immár Mark Darcy barátnője vagy két gyermek édesanyja. Ugyanolyan lökött, de egyben nagyon szerethető is, igazán emberközeli. Néha kicsit túlzásnak hathat a szerencsétlenkedése, de ezzel együtt számomra az ő karaktere olyan, akivel igazán azonosulni tudok időnként. Az ő életében is vannak elképesztő csúcspontok és hirtelen mélyrepülések. De valahogy mindenből kimászik.

goodreads.com

Szeretem benne, főleg a harmadik részben, hogy képes felállni, és csak azért is megy tovább. Anyaként nem hullhatsz apró darabokra, még akkor sem, ha nagyon nehéz. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a szereped nem merül ki pusztán az anyaságban, fontos, hogy találj magadnak olyan elfoglaltságot, munkát, amit igazán élvezel. Mindeközben persze ne felejts el nevetni sem, akár Bridgeten, akár magadon.

Szerettem mindkét könyvet, kikapcsolt, szórakoztatott, és néha tükröt tartott. Az biztos, hogy Bridget Jones számomra meghatározó könyvélmény marad.

2019. november 26., kedd

Írók egymás között - Nanovarázs


Az írós világ egy részében a november egyet jelent a „regényíró hónappal” (National Novel Writing Month, röviden NaNoWriMo vagy csak Nano), amibe mi is belevágtunk. Kézenfekvő volt hát, hogy ebben a hónapban ezzel kapcsolatos élményeinket osztjuk meg veletek. Emma, Fanni és Gabi bejegyzését a nevükre kattintva olvashatjátok.



Idén negyedik alkalommal vettem részt a kihívásban, de csak szépen, visszafogottan. Most sem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, elérem-e az ötvenezer szót a hó végén, ám mint minden évben, most is kitűztem egy saját kis célt. Számomra a feladat ebben a hónapban az volt, hogy minden nap írjak, és mindenképpen érjem el az ötezer, vagy ha nagyon jó vagyok, a tízezer szót. Ez eddig sikerült is, ám olyasmi történ tegnap, amire nem számítottam: befejeztem a kéziratomat.

Nyár végén, ősz elején rájöttem, hogy a kisregényem, amit az első nanóm alkalmával írtam, bizony folytatásért kiált. Bele is kezdtem még szeptemberben, így hát nem volt kérdés, hogy ezt folytatom novemberben. De arra nem számítottam, hogy sikerül még tizenegyezer szót hozzátennem, és egy igazi regényt kihozni belőle. Persze ez még mindig nem a végleges formája, de számomra egy hatalmas mérföldkő, mert eddig soha nem hittem, hogy valaha lesz egy regényhosszúságú írásom. Ám most kiderült, hogy ha odateszem magam és csinálom, még ez is bekövetkezhet!

Most egy kicsit furcsán is érzem magam, hogy nem tudok hova visszatérni, annyira belemerültem a karaktereim életébe az utóbbi három hétben. Illetve már-már kényszerré is vált az írás, túl jó ösztönző, hogy beírhatom a napi szószámomat, amiből aztán egy csinos kis grafikont is kreál az oldal. Ki tud ellenállni ennek, de tényleg? :D



November utolsó napjaiban továbbra is arra fogok törekedni, hogy megtartsam a minden napos írást. Lehet, hogy ez könyves blogbejegyzés lesz vagy esetleg novella. De az is lehet, hogy előveszem a tavalyi Nanós történetemet. Még nem tudom, hogy lesz, de egy biztos. Novemberben bármi megtörténhet! :)

2019. október 20., vasárnap

Írók egymás között - Az önreklám

Eljött az október, és ezzel együtt az Írók egymás között legújabb bejegyzése is. Soron következő témánk az önreklám, amiről Emma, Fanni és Gabi gondolatait a nevükre kattintva érhetitek el.

Már jó ideje gondolkodom azon, ugyan mit is írhatnék, hiszen én az írói pálya szinte legelején állok a kedves kolleginákhoz képest. Ezért végül arra jutottam, én inkább csak elképzelem, hogy milyen lenne, ha nekem is lenne saját kötetem.

Az önreklám ebben a digitális világban, azt hiszem, kézenfekvő, sőt, egyenesen megkerülhetetlen. Rég letűnt az a kor, amikor a szerző elefántcsonttornyában elvonulva alkotott, szinte már érinthetetlen, éteri lénynek tűnhetett, írásairól pedig a nagy kritikusok írták meg magasztaló vagy épp elmarasztaló véleményüket, ezzel megpecsételve az adott mű sikerét. Ma már az írók, költők, művészek hús-vér alakok, akiket  követni lehet mindenféle közösségi oldalon. Akár üz
eneteket is válthatunk az aktívabb, közvetlenebb szerzőkkel, ami igencsak megdobogtathatja a lelkes rajongó szívét. Ezt a felületet, tehát, badarság lenne nem felhasználni arra, hogy az ember lánya ne reklámozza tulajdon műveit, illetve önmagát. A céges marketing mellett szuperül hathat, ha az író ilyen közvetlen formában nyit az olvasók felé, és talán még olcsóbb is, bár erről nincsenek tapasztalataim.

A reklám részt illetően nekem baromi nehéz ez a téma. Nem szeretek "dicsekedni", nem osztom meg egykönnyen a sikereimet. Világéletemben hajlamos voltam lekicsinyíteni azok jelentőségét. "Csak egy kispróza egy kis magazinban", "Csak egy online novella". Na ez az, ahogy ne reklámozzátok magatokat! :D

A sikeres önreklámhoz kell egy adag önbecsülés és büszkeség, azt hiszem. És persze az, hogy ne fogjon vissza a félelem, hogy melyik ismerősöd mit gondol rólad, amiért ismét posztoltál valamit. Ezeket szépen el kell engedni, ami valakinek könnyebben megy, valakinek meg nem. Persze az is fontos, hogy ésszel csináljuk, és ne essünk túlzásokba.

2019. október 2., szerda

Könyves szösszenetek - Emma Donoghue: Room

Emma Donoghue könyve volt az egyik legjobb, amihez idén szerencsém volt. Komolyan máslapos voltam tőle napokig, annyira megragadott a történet. Úgy éreztem, emésztenem kell ezt a könyvet, mielőtt egy újabba kezdek.


A cselekményről annyit tudtam, hogy egy ötéves kisfiú, Jack meséli a történetet, aki számára a világ egyetlen szobára korlátozódik, mindennapjai pedig az anyukája által lefektetett, pontos szabályok szerint telnek. Arra azonban nem számítottam, mennyire izgalmas és érzelmes utazásra visz el engem Jack.

Ahogy a kisfiú kíváncsisága és értelme nyílni kezd, úgy derül fény fokozatosan az előzményekre. Azt hinné az ember, hogy a kisgyermeki nézőpont (ami többeket zavart olvasás közben, ahogy a goodreadsen olvastam a véleményeket) nagyon lekorlátolja a narratívát, ez azonban egyáltalán nem volt így. Jack egy igen érdeklődő, okos kisfiú, aki az édesanyja segítségével fokozatosan rakja össze a családjuk történetét. Nagyon izgalmas, ahogy rádöbbenünk, hogy kerültek ők ketten abba a szobába, talán még szívbemarkolóbb egy gyermek szemével látni.

El nem tudom képzelni, hogy lehet egy ilyen helyzetet megélni és túlélni. De nekik sikerült, és ebben igencsak az anya játsza a főszerepet. Jacknek igen nagy szerencséje, hogy az anyukája egy ennyire erős és kreatív nő, aki szinte már Az élet széphez hasonlatosan játékká varázsolja a mindennapjaikat, de közben irtó okos is, és felismeri a lehetőséget, hogy kiutat találjanak a szorult helyzetükből.

Őszintén szólva először azt gondoltam, hogy a könyv ott fog véget érni, hogy kiszabadulnak a szobából. Hogy én mekkorát tévedtem! Ha azt gondoltam, hogy a szobában durva dolgok történtek, a külvilági rész sem hozta meg a várva várt feloldozást.

Sok dolog merült fel a regény ezen részében. Számomra az egyik legrosszabb az volt, ahogy az anya a családjában beállt változásokkal szembesült, illetve az, ahogy a média ráharapott a szaftos történetükre. Mintha nem elég traumát élt volna át szerencsétlen nő a rabsága alatt. Vérzett a szívem, ahogy azon az ominózus interjún az riporter miszlikre szedte őt, őket, az egész történetüket. Túl lehet ezt élni ép ésszel? Nem hiszem.

Szerencsére a történet végkicsengése bizakodó és reményteli. Én végig nagyon drukkoltam a kis Jacknek és az anyukájának, hogy jóra forduljon a soruk. Nyilván, a múltat senki nem törölheti ki, vannak nehézségek, de segítséggel mindenen túl lehet jutni.

2019. szeptember 23., hétfő

Könyves szösszenetek - J.K. Rowling: Harry Potter

Végighallgattam a Harry Potter sorozatot. Mondhatjuk úgy is, hogy ledaráltam. Vagy inkább a történet darált be engem. Nem is csoda, hogy totál máslaposan ébredtem reggel.

Ez a mostani találkozás egész más volt.  Bár tisztában voltam az egyes kötetek végkimeneteléve, akadt még mire rácsodálkozni. Főleg úgy a Tűz serlegétől kezdve. Ez mondjuk annyira nem is meglepő, mert míg az első pár kötetet olvastam vagy kétszer (az Azkabani foglyot meg vagy háromszor), a sorozat többi részét csak egyszer, és azokat is nagyon elhúzva. Ezért döntöttem úgy, hogy frissítek az emlékeimen, és megszerzem az angol hangos könyvet, mert, ne szépítsük, csak így volt esélyem erre a vállalkozásra. És micsoda utazás volt ez megint!

Számomra mindig is fontos lesz a HP, hiszen tizennégy éves koromig alig olvastam. Ez a könyv azonban megváltoztatott mindent, és megszerettette velem (is) az olvasást.
Most azonban írós szemmel is figyeltem a történetet. Ahogy a konfliktus épül, majd feloldódik, és végigpulzál a köteteken a feszültség. Ráadásul annyi színes egyéniség szerepel a történetben, hogy gyakran fogalmazódott meg bennem, mekkora tehetsége van Ms. Rowlingnak az íráshoz. A világépítésről és a történet felépítéséről ne is beszéljünk! Elképesztő, amit ez a nő létrehozott. 

Nem is csoda, talán, hogy időnkét az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy én ilyet soha nem leszek képes írni. Ami persze nem baj, meg nem is kéne magam egyáltalán senkihez hasonlítani. 

Ami még a hangoskönyv előnye, az Stephen Fry. Ez az ember valami zseniális! Minden karakternek különböző, jellegzetes hangot adni nem lehetett könnyű, de nagyszerűen csinálta. Jó, tudom, színész. Valószínűleg nem is ma kezdte. :D De az, hogy még a dialektusokra is hangsúlyt fektettek, a szívemet külön megdobogtatta (le sem tagadhatnám, hogy angolos bölcsész vagyok. :D)!

Harry Potter története bámulatos és magával ragadó. Annyira klasszul felépített az egész, hogy nem is tudok róla objektíven beszélni. Izgalmas, szívszorító, de nem idegen tőle a humor sem. Egyszerűen számomra ez a top fantasy könyv. Azt hiszem, bizonyos időnként újra elő kell majd vennem.

After All This Time Always After All This Time Always svg image 0
forrás: etsy.com



2019. szeptember 10., kedd

Írók egymás között - Írósuli tíz lépésben


Az ősz beköszöntével az Írók egymás között körblog is visszatért. Úgy döntöttünk ebben a hónapban, hogy, Elizabeth Gilbert egy nem régi bejegyzéséhez hasonlóan mi is összeszedjük, milyen tanácsunk van azoknak, akik szeretnének írással foglalkozni.

Gabi, Fanni és Emma tíz pontját a nevükre kattintva éritek el. Most pedig következzenek az én tanácsaim. Fogadjátok szeretettel a bejegyzést!

1. Teremts kedvező környezetet az íráshoz!
Kávé, illatgyertya, esetleg a szomszédban zúgó fűnyíró hangja kell ahhoz, hogy beinduljanak azok a bizonyos fogaskerekek. Gyűjts össze mindent, amire szükséged lehet, kuckózz be a kedvenc helyedre, és láss munkához!

2. Írj!
Mindegy, hogy papíron vagy szövegszerkesztőn, a lényeg, hogy írd ki magadból. És az is teljesen mindegy, hogy ezer szót írsz egy ülésre, vagy csak kétszázat. Minden egyes leütéssel közelebb kerülsz az irományod végéhez. Ez az, ami igazán számít.

3. Ha elbátortalanodsz, akkor se add fel!
Írás közben sokszor érzi úgy az ember, hogy túlságosan egyedül van egy ismeretlen helyen, és nincs, aki utat mutatna. Sajnos ez ilyen, de érdemes ilyenkor is tovább haladni az úton. Jó kis meglepetéseket tartogathat a történeted, amit kár lenne kihagyni!

4. Szerezz kreatív barátokat!
Egy támogató csoport, de már egy nagyon jó, hasonlóan elhivatott, kreatív barát is rengeteget segíthet abban, hogy mégse tűnjön annyira magányosnak az írói munka. Egy-egy bátorító szó csodákra képes!

5. Ne csak add, fogadd is a kritikát!
Ne csak te adj kritikát mások írásaira, de te is kérd ki mások véleményét az írásodról. Mindkettőből sokat tanulhatsz. Próbáld meg hasznosítani a jó tanácsokat és a kritikát is, amit másoktól kapsz.

6. Légy türelmes magaddal és az írásoddal!
Nem kell rögtön bestsellert produkálnod. Ha esetlennek tűnik az írásod, akkor se add fel, nem kell írás közben értékítéletet is hoznod. Arra ott vannak az előolvasók és a szerkesztők! Neked csak az írás lebegjen a szemed előtt.

7. Ha úgy érzed, megrekedtél, kérj segítséget!
Ha nem vagy biztos abban, hogy működik-e egy adott konfliktushelyzet, kérd ki más(ok) véleményét! Esetleg nem tudod, mik a softball szabályai, de a történetedben fontos szerepe lenne? Kérdezd meg az ismerőseid, hogy tud-e valaki segíteni!

8. Ne erőltesd!
Ha túlságosan rágörcsöltél az írásra, hagyj ki egy-két napot. Pihenj, sétálj, olvass, sportolj. Tereld el a gondolataid. A történeted megvár, és hálásan fogad, amikor visszatérsz.

9. Válassz olyan témát, amiben jól mozogsz.
Klisének tűnhet, de szerintem nagyon fontos tanács, hogy olyasmiről írj, amit ismersz. Például, tinédzser korban az ember ritkán tud hitelesen írni az életkezdési válságról, persze nem teljesen lehetetlen. Az nem baj, ha kilépsz a komfortzónádból, de ne erőltess olyan témát, ami teljesen idegen tőled.

10. Ne félj!
Bízd rá magad az írásra. Ha igazán íróvá szeretnél válni, ne engedd, hogy a belső bizonytalanságaid eluralkodjanak rajtad. Tarts ki, menj tovább az úton, amit kiválasztottál! Soha ne add fel!


2019. szeptember 6., péntek

Helló, szeptember!

Szinte felfoghatatlan, hogy megint szeptember van. Amennyire vártam a nyarat, olyan gyorsan illant el. Persze voltak napok, amikor úgy éreztem, nem telik az idő, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már augusztus van! Most meg már az sem.

A nyárra főleg blogolós terveim voltak, amik, mint az új tartalmak hiányából láthatjátok, nem jöttek össze. Ám sikerült írnom valamennyit, ami azért elég nagy szó, tekintve, hogy a gyerekek egész nyáron itthon voltak. Mind a négyen. (Egy-két napot leszámítva, hála a nagyszülőknek.)

Az egyik legnagyobb örömöm, hogy végre befejeztem egy kissé szürreális, mégis realista novellát, amit még karácsonykor kezdtem el. Továbbá átdolgoztam egy Grimm mesét és lefordítottam az angol novellámat Apolló és Daphné, a görög mitológiából ismert történetéről. Ám aminek a legjobban örülök, az, hogy elkezdtem folytatni a legelső kisregényem, amit eddig befejezettnek hittem. Kiderült azonban, hogy Sacinak és Emmának van még mit elmesélnie.

Most, hogy az ősszel együtt az óvoda is elkezdődött, remélhetőleg több időm és energiám lesz bejegyzéseket is írni, és egy kicsi gatyába tudom rázni a blogot. Addig is ezzel a jól ismert idézettel kívánok mindenkinek csodás őszi napokat!