2018. november 30., péntek

Viszlát november!

Holnap december, ami azt jelenti, hogy ma véget ér a novemberi regényírós kihívás. Akik véghezvitték, amit terveztek, azoknak szívből gratulálok! Nekem nem sikerült megírni azt az ötezer szót, amit elterveztem, mégsem fogom fel véres kudarcként az egészet, mint a legelső alkalommal. Elhatároztam, hogy reálisan nézem a helyzetet és idén kedves leszek magammal, a hiányosságaim helyett pedig azt veszem figyelembe, amit sikerült elérnem.

Elkezdtem egy új történeten dolgozni, ráadásul angolul. Ez olyan kihívás, amit eddig nem nagyon mertem megtenni. Még most is bizonytalan vagyok. Ahogy abban is, hogy merre fog haladni Alex és Philip története, ám egyre több információ bontakozik ki bennem, ahogy erre a projektre gondolok. Nagyon izgatottan várom, mi fog kisülni belőle!

Hálás vagyok ezért a hónapért, mert beindított bennem valamit, feloldotta a blokkot, ami a legkisebb gyermekem születése óta a kreativitásomra telepedett. Újra tudok írni. 

Ráadásul újabb ötleteim támadtak. Novellák és egy kisregény folytatása várja, hogy megírjam. Mi ez, ha nem győzelem? :)

Köszönöm, NaNoWriMo!
forrás: Pinterest

2018. november 16., péntek

Szabó Magda: Az ajtó


Évek óta szemeztem Szabó Magdával, de még soha nem olvastam tőle semmit. Úgy éreztem, nem vagyok felkészülve rá. Nem tudom, miért volt bennem az, hogy egy érettebb személyiség kell hozzá, hogy a műveit olvasssuk. Ám immár harmincegyévesen úgy döntöttem, megpróbálkozom egy regényével. Az ajtóra esett a választásom, mert arról legalább annyit tudtam, hogy szerepel benne egy idős nő. Bevallom, ezt is csak onnan tudom, hogy a filmes plakáton Helen Mirren van.

Kíváncsian vágtam neki a regénynek. Emerenc alakja rögtön felkeltette a kíváncsiságom, nagyon titokzatos nőszemély. A karakter fokozatos felfedése vitt egyre előrébb. Érdekelt, ki lehet ez a magáról olyan nehezen megnyíló, de a világról igen határozott véleménnyel rendelkező nő valójában. Hamar a szívembe is zártam Emerencet azzal együtt, hogy milyen zord és kegyetlen tudott lenni, mégis a maga módján képes volt a feltétel nélküli szeretetre, gondoskodásra.

A szívem szakadt meg attól, ami a kórházba kerülésekor történt. A lakás feltörése, az idős nő féltett kincseinek elvesztése még Emerenc betegségénél is nagyobb tragédia volt. A titkolózás pedig ezerszer rosszabbá tette a helyzetet. Még ha meg is akarták őt kímélni, ezzel okozták a legnagyobb bajt. Emerenc szíve ettől szakadt meg. Elszenvlvesztett mindent, ami igazán fontos volt az életében a múltban elszenvedett veszteségek után. Nem is csoda, hogy kizárt mindenkit az utolsó pillanataiban.

Annyira átéreztem a fájdalmát. A saját nagymamámra gondoltam, aki élete végéig szenvedett attól, hogy el kellett adnia a házat, ahol felnőtt és az élete nagy részét leélte. Soha nem heverte ki a veszteséget. Valószínűleg Emerenc is így tengette volna le a hátralevő idejét, ha elhagyhatta volna a kórházat. Akármilyen bútorokkal is pórolták volna az övéit, azt már sose érezte volna sajátjának. Emerenc úgy távozott az életből, hogy már tényleg nem volt mit veszítenie.

Szabó Magda regénye megdöbbentő, magával ragadó, igazán különleges hangulatú. Azt hiszem, nekem tényleg szükségem volt időre, hogy befogadóképes legyek. De örülök, hogy végre kezembe vettem ezt a könyvet. Élmény volt.

2018. november 15., csütörtök

Írók egymás között - Mi kell az írós hangulathoz?

Novemberi témánk az írós hangulat megteremtése, azaz mi szükséges ahhoz, hogy magába szippantson az írás. Hogy Emma, Fanni és Gabi hogy csalogatják magukhoz a Múzsát, a nevükre kattintva megtudhatjátok! :)


Számomra a legfontosabb a csend, ami négy gyerek mellett egyszerre luxus és hiánycikk is egyben. Éppen ezért az írást én ebéd utánra szoktam ütemezni, amikor a gyerkőckék bő másfél-két órára levonulnak a színről. Teljes mozdulatlanságra van szükségem magam körül, ezért nekem már az a tudat is zavaró, ha valaki ébren van a szomszéd szobában. Ezen valószínűleg változtatnom kell a jövőben, ahogy a gyerekek kezdenek majd kinőni a délutáni alvásból. Előre rettegek. :D Kíváncsi lennék, más író-anyák hogy oldják meg ezt.

Mivel ez az énidőm is, igyekszem bevackolós körülményeket teremteni, hogy ne is kelljen felállnom a kanapéról, amíg írok. Éppen ezért mindig odakészítek magamnak egy öblös bögre tejeskávét és vizet, illetve ha van, valamilyen nasst is. Bár valahol olvastam, hogy írás közben nem szabad enni, én eddig soha nem tapasztaltam ennek negatív hatását.



Mindezek mellett zenére van szükségem. Ami nem lehet magyar nyelvű, mert az elvonja a figyelmem. Az angol dalok mellett simán tudok írni, annak ellenére, hogy folyékonyan beszélem a nyelvet. Nem készítek mindenhez külön lejátszási listát, van hogy egy előadótól egy számot vagy egy albumot hallgatok végtelenítve, ami illik az adott iromány hangulatára, vagy csak belövök egy stílust, és random zenék szólnak a háttérben. Mostanában a Snow Patrol, a The Script, a Sleeping at Last, a Take That, Ed Sheeran és Kelly Clarkson dalaira szeretek a legjobban írni. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva előnyben részesítem a hímnemű énekeseket, magam sem tudom, miért.

Ha ezekből az utóbbi két pont nincs meg, azt még túlélem, de az első kritériumnak meg kell lennie, különben huss az inspirációnak. Nektek milyen írós szokásaitok vannak? :)

2018. november 3., szombat

NaNoWriMo 2018

Elhatároztam, hogy idén nem NaNozom. Egyszerűen képtelenség négy gyerek, köztük egy 2,5 hónapos, egy folyton szaladó lakás és leküzdendő házimunkahegyek mellett. Ráadásul az októberünk a betegség jegyében telt, amikor nem volt olyan hét, hogy a három ovis közül legalább egy ne legyen itthon. Meg amúgy is folyton azon bosszankodom, hogy az olvasással sem haladok úgy, ahogy szeretnék. Ebbe igazán nem fér bele az írás.

Forrás: nanowrimo.org

Bántott a dolog, persze, hiszen az utóbbi két évben olyan jó élmény volt a NaNo. De most úgy voltam vele, hogy legalább a kihívás adta óriási motivációt a tavalyi kisregény javítására fordítom. Be is állítottam magamnak ezt az oldalon. De azért maradt bennem némi nyugtalanság, amit megpróbáltam elhessegetni magamtól.


Aztán egyik nap a fejembe fészkelte magát két karakter, akik pár hete jelentek meg előttem. És jött egy jelenet, amit le kellett írnom. Előkaptam az egyik füzetem, és leírtam azt a pár sort. Ennyit arról, hogy novemberben nem írok.

Az van, hogy a NaNo függővé tesz. :D Nem tudtam neki ellenállni, de azért maradok a realitás talaján. Ha a hónapban az ötezer szót elérem, az már csodás. De ha csak annyit tudok kihozni magamból, hogy minden nap írok akár csak száz szót is, akkor elégedett leszek. 


2018. október 15., hétfő

Írók egymás között - Hogy (ne) kommunikáljunk az olvasókkal


A különböző közösségi felületeknek köszönhetően ma már egyszerű kapcsolatot teremteni az olvasókkal, illetve az ő visszajelzéseik is villámgyorsan eljuthatnak az írókhoz, például a különböző könyves-olvasmányos oldalak segítségével. Szerintem ez nagyon klassz dolog, hiszen visszajelzést adni és kapni is fontos az író—olvasó kapcsolatban, ám veszélyes is lehet az alkotóra nézve, hiszen nem mindegy, hogy reagál az író egy-egy megszólalásra. Pláne, ha az olvasó értékelésében kritikát fogalmaz meg.

Bár még nem voltam ilyen helyzetben, azt hiszem, a legfontosabb, hogy első reakciónkat, hirtelen felindulásból semmiképp ne írjuk meg. Az író a saját imidzsét rombolhatja le, ha sértődötten visszaszúr az olvasónak. Márpedig az író minden megszólalásával magát minősíti, és egy ilyen incidens nem vet rá jó fényt. Pláne, hogy a negatívumok terjednek a leggyorsabban az interneten. Ha az író bunkó volt az olvasójával, annak biztosan villámgyorsan híre megy. Valljuk be, ez nem éppen a legjobb reklám.

Őszintén szólva nem tudom, kell-e egyáltalán reagálni a kritikára. Persze az sem mindegy, hogy valódi kritika vagy csupán provokáció áll a háttérben, mert erre is lehet példa... De ha mégis reagálunk, nagyjából annyit érdemes mondani, hogy köszönöm a véleményed. Ám semmiképpen nem mennék bele egy kellemetlen és értelmetlen vitába.

Az olvasói véleményekkel kapcsolataban nekem mindig Elizabeth Gilbert jut eszembe, aki azt mondta, hogy ezeket el kell tudni engedni. Ha tetszett az olvasónak az írás, tök jó, ha nem, hát ez van. El kell fogadni, hogy nem tetszhet mindenkinek minden, és ez nem is lehet a célunk. Hiszen saját szórakoztatásunkra írunk, nem igaz? J

Hogy Gabi, Fanni és Emma mit gondolnak erről a témáról, a nevükre kattintva megtudhatjátok!

2018. szeptember 25., kedd

Hét ok, amiért az introvertáltakból jó írók válnak

Az introvertált embereket sokszor cikizik, amiért csendesek és szeretnek egyedül lenni. Gyakran zárkózottnak tartják őket, pedig csak inkább a számukra fontos emberekkel folytatott, értelmes párbeszédekre tartogatják az energiáikat.

Allison Abrams szerint az introvertáltak "nem egyenlőek a 'magányos farkasokkal', és antiszociálisnak sem szabad címkézni őket -- mivel a legtöbb introvertált nem az. Egyszerűen jobban koncentrálnak a belső ötlet- és fogalomvilágukra, ahogy Sir Isaac Newton és Albert Einstein példája is mutatja."

Tehát miért is lesznek az introvertáltakból jó írók?

1. Az introvertáltak kreatívak.
Míg az extrovertáltak inkább a külvilágból szerzik az ingereket, az introvertáltak élénk belső világgal rendelkeznek, és folyamatosan a képzelőerejüket használják. A kreativitás a képzelettel kezdődik. Az íróknak pedig kreatívnak kell lenniük. Ez munkaköri leírás.

2. Az introvertáltak újítók.
Mivel az introvertált emberek nem alkalmazkodnak a külső hatásokhoz, nagyobb a valószínűsége, hogy új dolgokat próbáljanak ki. Írókként új világokat hoznak létre, melyeket saját szabályrendszerük irányít.

3. Az introvertáltak együttérzőek.
Az introvertáltak tudatában vannak a körlöttük lévő embereknek és az érzéseiknek. Könnyebben beleélik magukat mások helyzetébe, mint az extrovertáltak. Így egyszerűbben tudnak fiktív szereplőket létrehozni és az érzéseikről írni.

4. Az introvertáltak megfigyelők.
Az introvertáltak mindig figyelnek. Tudják, hogyan hallgassanak, és ráhangolódnak a testbeszédre. Inkább arra figyelnek, mit tesz valaki, nem pedig arra, mit mond. Az íróknak jó megfigyelőknek kell lenniük. A karakter- és világépítéshez szükséges a részletekre odafigyelni.

5. Az introvertáltak jól tudnak egyedül dolgozni.
Mivel az introvertáltakat nehezen zökkentik ki a külső hatások, könnyebben köteleződnek el és fejeznek be dolgokat. Az írók tudják, hogy egy történetet elkezdeni könnyű. Az már sokkal nehezebb, hogy egyedül leüljenek és tényleg be is fejezzék azt.

6. Az intorvertáltak gondolkodók.
Mivel az introvertáltak sok időt töltenek egyedül, többet is gondolkodnak mindenen. Az írás és a gondolkodás kéz a kézben jár. Nem írhatsz jól anélkül, hogy jól gondolkodnál. Ahogy Susan Cain mondja: "Van egy szó 'azon emberekre, akik túl sok időt töltenek a saját fejükben': gondokodók."

7. Az introvertáltak kerülik a felesleges csevegést.
Az introvertáltak nem látják értelmét, hogy lényegtelen információt osszanak meg vadidegenekkel. Fölöslegesnek és fárasztónak tartják. Ez egy nagyon jó jellemvonás, amit az írók alkalmazhatnak az írásukba. Nem szabad teletömni a párbeszédet üres csevegéssel.

Van esetleg más is, amit a listához hozzáadnál? Írd meg bátran!

Forrás: Writers Write


2018. szeptember 15., szombat

Írók egymás között - A borítókról

Közérdekű közlemény: A múlt hónapban új taggal bővült a kis csapatunk Krausz Emma, a Twister Médiánál megjelent Osztálykép szerzője személyében. Bejegyzését a kezdő írós hibákról ide kattintva éritek el.

~~~~~~

Szeptemberben a borítókról elmélkedünk. Azt hiszem, mindenki egyet ért azzal, hogy egy könyv borítója kulcsfontosságú, hiszen ez az egyik első dolog, amivel az olvasó találkozik. Lehet, hogy dönti el, hogy haza viszik-e a regényt vagy sem. Szóval milyen is legyen az a borító?
Őszintén szólva számomra a kevesebb több, így az egyszerűbb borítókat kedvelem. Nem tartom feltétlenül fontosnak, hogy emberek, arcok legyenek rajta. Ezért nem is nagyon tudom hova tenni azokat a főleg YA regényeket, amik a borítón kisportolt és csupasz felsőtestű, csábos pillantású férfiak szerepeltetnek. Valószínűleg bennem van a hiba, hogy ezekről a Romána- és Tiffany-féle történetekre asszociálok. Persze az is nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a célközönség. :D Mindenesetre számomra az ilyen borítókon túlságosan sok az emberi jelenlét.
  

És akkor most ellent is mondok magamnak, amikor elárulom, melyik az egyik kedvenc borítóm:

Forrás: moly.hu


Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című könyve megbabonázott, amikor tizenhat évesen rátaláltam a könyvtárban, és ennek nagyrészt a borító az oka. Emlékszem, milyen áhítattal emeltem le a polcról, és tartottam a kezemben. Azóta is odavagyok érte. Sokkal jobban tetszik, mint a  moziplakátos verzió. Igaz, a színésznő gyönyörű, mégis hiányzik valami. 

De nem csak ezzel kapcsolatban érzem ezt. Például Emily Giffin Something Borrowed című regényének is jobban szeretem az eredeti borítóját. Valahogy a filmplakátos borító olyan... mintha rá akarnák erőltetni az olvasóra, hogy a mozi alapján képzelje el a szereplőket. Persze értem a marketinges megfontolást is.

Forrás: moly.hu

Amit még nagyon szeretek, az Jojo Moyes Me Before You trilógiájának borítói. 

forrás: jojomoyes.com

Egyszerűek, letisztultak, egy pici utalással a történetre. És az a betűtípus! Számomra egy jó betűtípus ütősebb mint egy jóképű modell. De mint már említettem, ez a koromból adódik.

És ha már emlegettem Emily Giffint korábban, meg kell mutatnom a legutóbbi regénye borítóját!

forrás: moly.hu
Ebbe első látásra beleszerettem, pedig semmi extra nincs rajta. De a színek, a szöveg és a pöttyök összhatása szerintem annyira jó, hogy rögtön úgy éreztem, birtokolni akarom ezt a könyvet. Ez mondjuk még várat magára, de kívánságlistán van. :)

Aztán ott van még Jane Austen Emmája, a Penguin kiadásában. 



Magával ragadott a borítóra nyomtatott cuki kis székes minta. Aztán kiderült, hogy ez egy ötvenkötetes, klasszikusokat felvonultató sorozat egyik tagja, és mindnek hasonlóan szépséges borítója van!

Forrás: Juniper Books

Számomra ilyen a jó könyvborító. Hogy Emma, Fanni és Gabi mit gondol a témáról, a nevükre kattintva megtudhatjátok. Jó olvasást! :)