2017. február 1., szerda

Ladányi-Laurinyecz Klára: Szilánkok

Törött álmaid szilánkjai fölött
kisírt, vörös szemmel állsz.
Nem emlékszel, mikor és hogyan
zuhant, robbant ezerfelé az a
sok terv és vágy, melyet oly'
féltve hordoztál kebleden,
szíved puha sötétjébe zárva.
Hogy majd író leszel, hírneves;
Fehér lapon neved büszkén
feszít a fekete tinta
keretébe zárva, s emberek százai
járnak a városban,
hordozván munkád gyümölcsét.

Ám nem lettél író, sem híres költő,
irodalmár vagy firkász.
Elkapkodták előled, mit
mondani kívántál, s nem maradt
semmi más, csak csend és üres
lapok, kínosan feszengő tollvonások,
áthúzott sorok, meg nem született
bölcs mondatok.

Nincs új dal, nincs új vers, sem mese,
mit az olvasó ne fújna kívülről.
Minden ötlet, téma immár ismétlés,
csak plágium, hisz mindent elmondtak
már, minden szó idézet,
minden vers
citátum.


Megjelent: Ígéretek8 antológia, Szecsődy Péter (szerk.), Garbó Kiadó, 2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése