2017. október 28., szombat

Seamus Heaney emlékest 2017

A szeptember számomra mindig az egyetem utáni vágyakozást jelenti. Igaz, hogy lassan hét éve befejeztem a tanulmányaimat, de az utolsó két félév, amikor főleg íres és ausztrálós órákra jártam, mély nyomot hagyott bennem.

Ezért is vártam a hónap közepét, amikor az MTA dísztermében idén negyedik alkalommal rendezték meg a Seamus Heaney emlékbeszédet. Az előadást Eiléan Ní Chuilleanáin, a Trinity College Dublin professzora tartotta.

Ez évben is sikerült épp időben befutnom, és még maradt időm arra, hogy bámészkodjak abban a csodás teremben. Elgondolkodtam, mi mindent láttak már azok a gyönyörűen díszített falak, mennyi esemény kaphatott helyet itt!

Forrás: Facebook: Irish Studies at ELTE

Az emlékesten idén a Seamus Heaney műveiben megjelenő tragédiáról, a temetés motívumáról volt szó. Eiléan Ní Chuilleanáin idézte Heaney versét, amiben a költő személyes élményét a eleveníti fel a családját ért tragédia, öccse temetése kapcsán. A professzor asszony aztán továbbvitte a  képet a tágabb családot sújtó veszteség, Heaney unokatestvére halálát feldolgozó vers kapcsán, akit egy bombatámadásban vesztettek el. Innen egyenes út vezetett a tragédia fogalmának kiterjesztésére az egész nemzetre, hiszen az Észak-Írországban 1968-1998-ig jelenlévő "Troubles", az ír köztársaság párti katolikus és a britekhez lojális protestánsok közötti konfliktus számtalan emberéletet követelt. Az előadás végső pontja Heaney Antigoné-fordítása/feldolgozása volt. A költő ebben a művében a thébai tragédia mondanivalóját jelen korára ültette át, és kihangsúlyozta, hogy minden áldozatnak joga van a végtisztességhez, politikai hovatartozásától függetlenül. 

Eiléan Ní Chuilleanáin előadását még tudtam volna hallagatni. Habár egy kedves volt tanárom azt mondta, ez volt az eddigi leghosszabb beszéd ebben a sorozatban, nehezen tudtam elhinni. 

Az emlékest záróakkordja a Trio Squelini & Rohmann Ditta koncertje volt. Egy igazán színvonalas, pezsgő elaőadást hallhattunk, aminek érdekességégét az egzotikus hangszerek adták. 

Az esti programot követően a volt tanáromékkal beültünk a Doyle's ír kocsmába dumálni. Hálás vagyok, hogy bő hat évvel az egyetem befejezése után még mindig tartjuk a kapcsolatot, és így el tudunk beszélgetni. 

Este tízkor indultam haza, ami gyeses anyuka korom óta igazi kuriózumnak számít. Hihetetlenül feltöltött ez az este, ott pörögtem magamban a buszon! A bölcsész énem teljesen elemében volt, hiszen szuper érzés olyan közegbe kerülni, ahol nem néznek rád furán az írmániád miatt. :D 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése