2017. október 15., vasárnap

Shona Rhimes: Year of Yes

Pár hónapja a TED Youtube csatornáján találtam meg Shonda Rhimes előadását arról, milyen volt egy évig igent mondani mindenre. Nagy Grey's Anatomy fanként meg kellett néznem! Érdekes húsz perc volt, és egyre jobban foglalkoztatni kezdett, hogy ez a sikeres nő hogy egyensúlyoz anyaság és munka között.

Forrás: Goodreads
Nyáron aztán valahogy rábukkantam Shonda Rhimes könyvére a Year of Yesre. Mindenképpen el szerettem volna olvasni, de nem találtam elérhető példányt. Majd hangoskönyv formájában sikerült megszereznem.

Shonda Rhimes azzal kezdi, hogy a nővére egy elejtett félmondata tehet róla, hogy most egyáltalán van miről beszélnie. Egy hálaadási vacsorára készülve Shonda épp azt ecseteli, milyen partikra, összejövetelekre hívták meg, mire a legidősebb testvére odaveti, hogy úgysem mond igent semmire. Ez az apró megjegyzés sokáig nem hagyja nyugodni, mire elhatározza, hogy egy évig belemegy olyasmikbe, amik egyébként halálra rémítik, legyen az egy Jimmy Kimmel interjú vagy épp az Alma Matere felkérése, hogy a végzős diákoknak beszédet mondjon. 

Megdöbbentett, ahogy szembesültem a ténnyel, hogy ez a sikeres, számomra bámulatos nő, aki több sorozatot is menedzsel egyszerre egyébként elég szorongó és visszahúzódó, pont mint én. Ezért még jobban vártam, hogy Shonda utazása az "ismeretlenbe" kibontakozzon a fejezetekben. Mit ne mondjak, nagyon inspiráló volt! Kiderült, hogy az ember nem hal bele, ha előadást kell tartania, vagy nagy tömeg előtt kell beszélnie. Lehet, hogy közben a testünk fura dolgokat produkál, ám a félelmeken urrá lehet lenni. 
Én is észrevettem magamon, hogy sokszor inkább elutasítok egy lehetőséget, mert megijeszt. Elkezdtem ezekre figyelni, és volt már, hogy igent mondtam olyasmire, amitől kényelmetlenül éreztem magam, például ébresztős éneklés gitárkisérettel a családos táborban.

Ami még nagyon tanulságos volt számomra, az az észrevétel, hogy sok sikeres nő mennyire lekicsinyli saját magát. Sokan hárítanak, ha munkájuk méltatják, mintha nem is lenne olyan nagy dolog, amit elértek, annak ellenére, hogy díjakat kaptak. Mintha a dícséret valami borzalmas dolog lenne. Holott csak annyit kéne rá mondani, hogy "köszönöm!"

A téma, ami az elejétől fogva foglalkoztatott, hogy ez a sikeres nő hogy egyensúlyoz munka és család között. A választ a Dartmouth végzős diákjainak címzett beszédében kaptam meg.

„’Shonda! Hogy sikerül neked minden?’
A válasz pedig ez: Sehogy.
Ahányszor csak sikeresnek látsz életem egyik területén, az majdnem biztosan azt jelenti, hogy egy másik részében elbukom. Ha nagyon jól haladok egy „Scandal” szöveggel a munkahelyemen, valószínűleg lekésem a fürdetést és altatást otthon. Ha otthon varrom a gyerekek Halloween jelmezét, valószínűleg elszalasztok egy átírást, amit le kellett volna adnom. [...] Ha sikeres vagyok az egyikben, elkerülhetetlenül elbukom a másikban. Ez az üzlet. A fausti alku, amit az ember az ördöggel köt, ami azzal jár együtt, ha az ember erős dolgozó nő, aki egyben erős anya is. Soha nem érzed magad 100%-ig jól, mindig meginogsz, mindig kicsit rosszul érzed magad. Valami mindig elveszik.

Valami mindig hiányzik.” (Shonda Rhimes, Dartmouth Commencement Address, 2014)

Hallelúja! Nem vagyok egyedül! Valahányszor borzalmasan érzem magam, amiért inkább írok házimunka helyett, vagy nem haladok egy fordítással, mert ellepnek a mosatlan edények és piszkos ruhák, ez teljesen normális. Nincs tökéletesség. Fölösleges próbálkozni. Felüdülés volt ezzel szembesülni!

És ami tényleg nagyon szíven ütött: ha író akarsz lenni, írj minden nap. Az írók írnak, ha csak beszélsz róla, nem leszel író sose. 
Jelenleg én is így érzem, mert mostanában a munka háttérbe szorította az írást, ami leginkább a bevásárlólistákban teljesül ki, de remélhetőleg hamarosan már nem csak beszélni tudok majd az írásról, hanem aktívan csinálni is.

Hosszan sorolhatnám még, mi minden fogott meg ebben a memoárban, de azt hiszem, a legfontosabbakat kiemeltem. Tanulságos élmény volt Shonda tapasztalatait megismerni,. A példája többször ösztönzött, hogy megpróbáljam félretenni a félelmeimet, és igent mondjak dolgokra. Nagyon örülök, hogy rátaláltam a hangoskönyvre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése