2017. december 31., vasárnap

Ilyen volt 2017

Az év végéhez közel számos gondolat kavarog a fejemben az elmúlt hónapokról, hogy hova fejlődtem, egyáltlán haladtam-e valamerre az íróvá válás útján.
Idén két írásom jelent meg online magazinban, illetve egy nyomtatásban és online is. Bár több novellapályázatra jelentkeztem, mint tavaly, egyiken sem sikerült helyezést vagy kiadványba kerülést elérni. Egy fantasy pályázaton azonban kiemelték a pályamunkámat, ami a jövő év folyamán a kiíró magazin oldalán szerepelni fog. Ezen kívül két versemre kaptam "majdnem megfelelt" visszautasítást, ami nagyon pozitív élmény volt.

Az év felében az írást kényszerpihentettem, részben blokk, részben egy fordítási munka miatt. Bár meglehetősen nagy kihívás volt, októberben befejeztem a fordítást. Éppen időben ahhoz, hogy idén is nekivágjak a NaNoWriMonak. 

Sok bizonytalansággal álltam neki a kézirat folytatásának, amihez nagyjából május óta hozzá sem fogtam, de szerencsére nagyon klassz élmény lett ez a november is! Úgy pláne, hogy több Apollós társammal együtt vágtunk neki a kihívásnak, és nagyon jó támogatói csoport alakult ki. :) 

A tanulási folyamatban annyival előrébb kerültem, hogy idén sokkal többet sikerült olvasnom, mint tavaly. Remélem, tényleg ragad rám valami a bestseller írók műveiből!




2017 nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a pályázatokba, sok csalódás ért, volt, hogy napokig nem bírtam túltenni magam egy-egy sikertelenségen. Aztán újra és újra emlékeztetnem kellett magam, hogy egy visszautasítás vagy vesztes pályázat még nem a világ vége. Menni kell tovább, írni kell, mert a fejemben még annyi ötlet kavarog, és ki veti őket papírra, ha nem én? A félelmeket pedig újra és újra le kell győzni. Hiszen írni csodás. 

Boldog új évet!

2017. december 29., péntek

Ladányi Klára: Tél

Csöndtől kong a fák meztelen koronája. Az erdei ösvényt hideg dunyha fedi, melyen az állatok lépte nesztelen, az emberé puskaropogás.  A szürkésfehér felhők várakozón ácsorognak a néma táj fölött, ám minden dermedt. Tétova szellő ring a jeges puhaság felett, el-elfújva némi porhavat. A természet hófehér ruhát ölt  magára, akár a menyasszony, s csöndesen várja vőlegényét, a tavaszt, akivel tiszavirág életű szerelme színekkel tölti majd meg a piszkosfehér világot.
Az állóképet  önfeledt gyermekkacaj robbantja szét, s az ösvény végén a táj komorságát vidáman rohanó alakok törik meg.
– Apa, gyorsabban! – sikít csilingelő nevetés közepette a kislány, kinek arcát pirosra csípte a hideg és az izgalom. A szűzhavon száguldó szánkó és az azt húzó édesapa lépteinek keszekusza lenyomata  a boldog gyermekkor kottáját rajzolják a megszeppent hóba.
Az élet dala ez, melyet nem csitíthat sem a hideg, sem a szürkeség.


(Megjelent: Kláris Újság 17/6. szám)


2017. december 9., szombat

Szaszkó Gabriella: Beszélj hozzám - könyvbemutató és dedikálás

December 6-án megjelent Szaszkó Gabi második regénye, a Beszélj hozzám, a Pennington-testvérek trilógia középső része. Ennek apropójából a Maxim Kiadó könyvbemutatót és dedikálást szervezett a Fókusz Könyváruházban. -- Érzelgős bejegyzés következik!

Fotó: Dream válogatás

Amint tudomást szereztem erről a rendezvényről, nem volt kérdés, hogy megyek. Nem minden nap látja az ember a legjobb barátnőjét a könyvéről közönség előtt beszélni és dedikálni! Arról nem is beszélve, hogy mérhetetlen boldogság osztozni Gabival az örömében. Főleg úgy, hogy volt szerencsém végigkísérni őt az íróvá válás útján. 

A beszélgetés kezdetén elöntött a meghatottság és a büszkeség. A sírást szerencsére sikerült visszafojtanom, elég hülyén is nézett volna ki, ha valaki felzokogott volna a második sorban, de azért a szemem könnybe lábadt. A hosszú évek munkája szépen hozza az újabb és újabb gyümölcsöket, megérdemelten. 



A dedikálás kezdetekor gyorsan megvettem a könyvet, aztán be is álltam a sorba. Kicsit rajongólány üzemmódba léptem, amíg megkaptam az aláírást, és együtt fotózkodtam az írónővel. :D  
(A regénykét most is itt nézegetem, annyira szép lett! Mikor a Maradj velem borítóját megláttam, azt mondtam, hogy az bizony a második részhez passzolna igazán. Utólag el kell ismernem, hogy ez bizony így lett tökéletes.)



Talán idétlenül hangzik, de Gabi sikerének annyira tudok örülni, mintha csak a sajátom lenne, hiszen a sorozat mindhárom könyvét volt szerencsém az elsők között olvasni. Nagy boldogság látni, hogy a visszajelzések többsége osztja azt a lelkesedést, amit annak idején éreztem a történet megismerésekor. 

Ami külön meghat, az ajánlás. Igazán nem számítottam rá, hogy Gabi nekem és a barátságunknak dedikálja ezt a könyvet. Remélem, egy nap én is viszonozhatom a gesztust. :)