2018. február 18., vasárnap

Felszabadulás

Írtam. Regényt és blogot is. Feloldódott a blokk, elmúlt a pánik, ami rám tört, valahányszor az írásra gondoltam. Felszabadultam. 
Leírhatatlanul jó érzés! És most azon kezdtem agyalni, mi oldotta ki belőlem a görcsöket. És rá kellett jönnöm, hogy az idő és a türelem. Nem sürgettem magam, nem erőltettem semmit. Az elmúlt két hónapban hagytam a regényt, de egy pillanatra sem feledkeztem meg róla. Mindvégig ott motozott a fejemben a probléma, ahol megakadtam, a "Hogyan tovább?" kérdése. De amíg nem tudtam rá a választ, csak gondolkodtam rajta. Az utóbbi napokban kezdett körvonalazódni bennem, hogyan is mozdítsam előre az eseményeket, és ma végre leültem. És írtam. Nem sokat, de írtam. 

Néha nem jó erőltetni a dolgokat. Néha egyszerűen csak türelmesnek kell lennünk magunkkal. Ez talán az egyik legnehezebb dolog a világon. Számomra legalábbis. 


2018. február 10., szombat

Írók egymás között - Az írói (ál)név

Az, hogy milyen néven jelenünk meg a közönség előtt, az egyik legelső dolog, ami felmerül, ha írásra adjuk a fejünket. Itthon sokakat látok külföldi névvel publikálni, ami számomra kissé furcsa, habár el tudom képzelni, mi motiválhatja az írót, hogy álnév mögé bújjon.

Számomra azonban a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy saját névvel írok. Ami az esetemben trükkös, mert tini koromban kezdtem el írni, de azóta férjhez mentem, és felvettem az ő családnevét. Az azóta megjelent írásaimon ezzel az új névvel szereplek.

Hogy jól tettem-e, még mindig nem tudom. Valahol úgy érzem, az írói ambícióim teljesen függetlenek attól, hogy megváltozott a családi állapotom, és maradni kellett volna a leánykori nevemnél. Közben viszont én is formálódtam az évek alatt, és valahogy igazságtalannak érezném
elhagyni a férjem nevét, hiszen nélküle sem lennék az, aki ma vagyok. És itt körbeér az egész.

Persze lehet, hogy egycsapásra megoldanék mindent, ha fognám magam, és egy teljesen független álnevet választanék! Ez lenne a legegyszerűbb megoldás, de nem teszem meg. Kitartok a döntésem mellett, még akkor is, ha néha megkérdőjelezem az egészet.

Hogy mit gondol a témáról két kolleginám? Fanni véleményét itt, Gabi bejegyzését itt találhatod. Ha pedig te is megosztanád velünk a gondolataidat, írd meg!

Jövő hónapban arról elmélkedünk, mi tesz egy írót íróvá. Sok szeretettel várunk márciusban is!

2018. február 4., vasárnap

Könyvélmények 2017-ből

2017 hozta meg számomra a nagy visszatalálást az olvasáshoz. Mióta a gyerekeim megszülettek, borzasztó lassan haladtam a könyvekkel, mert mire odajutottam, inkább az alvást választottam. De tavaly a hangoskönyvek segítségével huszonhárom könyvet tettem magamévá.

Pár címet kiemelnék, amik valami miatt nagy hatással voltak rám. Íme a lista, a teljesség igénye nélkül:

Fábián Janka: Emma-trilógia ** A legnagyobb csalódás
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem tetszett Fábián Janka trilógiája, pedig évek óta szemeztem vele. A századfordulós Budapest és a családregények szerelmeseként igen sokat vártam ettől a könyvtől. Az eleje jól is indult, a dacos kamaszlány naplója elég hiteles volt, ám a cselekmény előrehaladtával nálam ott bukott el a dolog, hogy a főszereplőnk annak ellenére beleszeret az anyja volt szeretőjébe, [spoiler!] akitől féltestévrei születtek volna, ha az anyuka bele nem hal az ikrek születésébe, hogy gyűlöli őt... De a szerelem minden akadályt legyőz, és a családi történet folytatódik.
Néha kissé szenzációhajhásznak, polgárpukkasztónak éreztem egyes történetszálakat. Habár a második világháború alatt a belvárosban létrehozott gettóról szóló rész kifejezetten érdekes volt, összességében idegesített a könyv.
A karakterábrázolást sokszor katalógusszerűnek éreztem, illetve az elbeszélés során a szerző inkább elmondta a történetet, mintsem a szereplőkkel mutatta volna be a jelenetet.



Paula Hawkins: A lány a vonaton ** A legemlékezetesebb
A lány a vonaton a bőröm alá kúszott. Az egész könyv hangulata megfogott, nagyon tetszett a történet felépítése. A három különböző narrátor először kicsit meglepett, és mivel hangoskönyvben hallgattam a történetet, nehezebb volt követni. De aztán ahogy hozzászoktam, nagyn megtetszett ez az elbeszélésmód. Ahogy a három különböző szemszögből bemutatott események összefonódtak, és a könyv a végkifejlet felé haladt, zseniálisan működött! Bizonyos jeleneteket még most is magam előtt látok, voltak epizódok, amik napokig kísértettek. Tényleg nagyszerűen megírt regény! 


Charlotte Bronte: Jane Eyre ** A legmeglepőbb
Nem kéne ennek a jelzőnek szerepelnie itt, vagy legalábbis nem most, hiszen angolszakosként bizony olvasnom kellett volna a Jane Eyre-t mondjuk úgy röppke tíz évvel ezelőtt. De akkor elmaradt, mert Klári bizony lassú olvasó (volt), és hosszú volt a kötelezők listája. Most azonban pótoltam a hiányosságaimat, és örülök neki, hogy megtettem! 
Az alapsztorit ismertem, úgyhogy nem számítottam semmi meglepetésre, a történet előrehaladtával azonban mégis meghökkentem. Jane Eyre sokkal modernebb, önállóbb karakter, mint amire egy tizenkilencedik századi regényhőstől számítottam volna.
Azzal, hogy nem éri be Mr. Rochester szeretőjeként, hanem bizony otthagyja a férfit, és inkább egyedül folytatja tovább az életét. Közben hűségesen kitart a szeretője mellett, nem fogadja el más férfi közeledését, bármilyen kényelmes életet tudna az biztosítani neki. Aztán visszatalál Rochesterhez, és mellette marad a férfi vakságával együtt. 
Jane alakja egy kicsit túl tökéletesnek tűnik, nekem azonban nagyon tetszett a nő ereje, kitartása és hűsége. Szerintem Charlotte Bronte meghaladta a korát ezzel a karakterrel.  


Kathryn Stockett: The Help ** A legmeghatóbb
A filmet láttam először, és nagyon megfogott. Tudtam, hogy ez az a történet, amit elolvasni még jobb lesz. Nem is csalódtam. A regény egy igazi érzelmi hullámvasút: szívszorító, megható, felháborító egyszerre. A fekete cselédek sorsa, és ahogy a egyes munkáltatók kezelték őket hihetetlennek tűnik mai szemmel, bár tudom, hogy a 60-as évek Amerikájában a megkülönböztetés szerves része volt a mindennapokban (és sajnos ez ma is sokszor előfordul). 
Számomra érdekes korrajzot nyújtott ez a regény, érzelmileg hamar bevonódtam. Izgalmas történetet kaptam az írótól, egy csipet reménnyel a végén. 


B.A. Paris: The Breakdown ** A legizgalmasabb
Az összeomlás volt az a könyv, ami a csontomig hatolt. A narrátor bizonytalansága, az igazság utáni vágya annyira mellbevágott, hogy szinte ittam a könyv minden mondatát. Akkor sem hagyott nyugodni a történet, mikor éppen nem volt időm elővenni. Az utolsó pillanatig nem tudtam, ki a gyilkos, mi köze az elbeszélőnek a történetkhez. Nem vagyok egyébként egy nagy krimi fogyasztó, de ez egy letehetetlen sztori volt. B.A. Paris mesterien építette fel a sztorit, Behind Closed Doors-t is túlszárnyalta nálam. 


Stephen King: Joyland ** A leghangulatosabb
Nagyon rég nem vettem Stephen King regényt a kezembe, de már nagyon ideje volt. A Joyland egy könnyebben emészthető történet, hangulatát alapvetően a vidámpark belső világa adja, amit az ott dolgozók szlengje tett igazán különlegessé számomra. A nyári hangulatet King egy kis misztikus gyilkossági esettel fűszerezte, aminek felgöngyölítése a narrátorunk önjelölt nyomozóként magára vesz. Humoros, elragadó és fordulatokkal teli regény. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni! :)


Shonda Rhimes: Year of Yes ** A leginspirálóbb
Shonda Rhimes könyvéről már korábban írtam egy hosszabb bejegyzést, úgyhogy most nem is akarok sokat beszélni róla. Még mindig sokszor eszembe jut, hogy minden olyan helyzet túlélhető, amikor azt hisszük, belehalunk az erős szívdobogásba, és a gyerekkel bizony le kell ülni, ha játszani hív, mert túl hamar felnőnek. És igen, anyaként és dolgozó nőként soha nem nyújthatunk egyformán maximális teljesítményt. De ez így van jól.



Szaszkó Gabriella: Maradj velem ** A legfájdalmasabb
Gabi könyve is a kiemeltek közé került, hiszen ez az egyik kedvenc magyar regényem, bár témáját tekintve nem a legkönyedebb. A hatását a mai napig nem tudom lerázni magamról, és nem is könnyű, ha az ember elolvassa a trilógia másik két kötetét is. Mindenesetre valóban egy maradandó élményt ad a regény. (Bővebben itt.)



Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek ** A legesleg
A legjobb regény, amit tavaly olvastam. Számomra igazi mestermű, aminek a hatása alól lehetetlen kikerülni egykönnyen. Korábban már írtam róla, nem szeretnék ismét nagyon belemerülni, csak annyit, hogy számomra ez volt a legnagyobb ajándék, amit 2017-től kaptam.



Fotók: goodreads.com