2018. március 9., péntek

Írók egymás között – Mitől lesz író az író?


Ez a kérdés régóta foglalkoztat és elgondolkodtat. Valaki úgy gondolja, az tesz íróvá, ha már publikáltál. Valaki egyszerűen annak érzi és nevezi magát, és kész.

Én nem sorolom magam egyik kategóriába sem, nem tudom megmondani, melyiknek van igaza, létjogosultsága. Viszont úgy tapasztaltam, mintha lenne itthon egy olyan általános nézet, hogy írni bárki tud. Ezzel a gondolattal nemrégen össze is futottam Ferencz Győző „Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok” című könyve előszavában. Nagyon megörültem, amikor a Tanár úr sorait olvastam, mert egyszerre alátámasztotta, és bizonyos mértékik meg is magyarázta ezt a sejtésemet.

„Az írói mű nyelvből hozza létre, nyelven fejezi ki önmagát; bizonyos értelemben anyaga és eszköze a nyelv. Márpedig egy nyelven legalább (ti. az anyanyelvén) mindenki beszél, képes nyelvtanilag helyes mondatokat alkotni, ezáltal közölni gondolatait, érzéseit. Könnyen eshetünk abba a tévedésbe, hogy gondolataink, érzéseink irodalmi szándékú közlése már irodalom is, hiszen az írói műalkotás anyagát-eszközét, a nyelvet nem kell külön fáradtsággal megtanulnunk, az adott, azt tudjuk.

Tévedés azonban azt hinnünk, hogy pusztán azért, mert képesek vagyunk nyelvi eszközökkel közölni dolgokat, képesek vagyunk mindjárt műalkotásokat is létrehozni. Az általában föl sem merül, hogy élményeinket megfelelő előképzettség nélkül zenei kompozíciókban mondjuk el. [...]

Az írásművészet, a költészet mesterségbeli fortélyait nagyobb titkok övezik, hiszen nem tanítják olyan nyilvánosan, mint más művészeti ágakét” (Ferencz, 1994).

És valóban, az iskolákban vajmi keveset tanulunk meg arról, hogy kell például novellát írni. Persze, a műfaji sajátosságokat a fejünkbe verik, de ezek inkább az elemzés szempontjából érdekesek. Viszont ez kevés, ha az ember írói pályára szánja el magát.
Az íróvá válás egy folyamat, és véleményem szerint jó íróvá az válhat, akiben van alázat a mesterség iránt. Merthogy az írás is olyasvalami, amit tanulni és gyakorolni kell. Minden áldott nap.

Stephen King szerint az lesz író, aki sokat ír és sokat olvas, ez a két dolog megkerülhetetlen. Az olvasásból, mások regényéből is rengeteget tanulhatunk arról hogyan írjunk vagy ne írjunk. De tanulni máshogy is, másoktól is lehet, természetesen! Ott vannak az írástechnikai kurzusok, a könyvek, egy másik író, egy jó szerkesztő. Ami szerintem nagyon fontos, a nyitottság, és a tudat, hogy mindig van hova fejlődni. És persze a felődni akarás.

Ezeket sorravéve, úgy hiszem, íróvá az válhat, aki hajlandó megdolgozni érte. Nagy elszántság és még több kitartás kell hozzá. És mindezt úgy tegyük, hogy közben ne vegyük halálosan komolyan magunkat, hanem élvezzük is az alkotás folyamatát! J

Természetesen a fentebb leírtak nincsenek kőbe vésve, csupán az én meglátásaim. Ha megosztanátok a véleményeteket, ne habozzatok megírni azt! Gabi bejegyzését itt,  Fanniét pedig itt találjátok. Jó olvasást!

Árpilisban a magánkiadás témakörét járjuk körbe. Várunk akkor is!

____________
Felhasznált irodalom:
Ferencz, Győző, Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése