2018. június 11., hétfő

Írók egymás között - A kritikáról


Júniusi témánk a kritika, amivel egy író pályafutása minden szakaszán találkozik. Az elutasításhoz hasonlóan ez sem egy könnyű téma, hiszen gyakorlatilag kikerülhetetlen. A mostani bejegyzésemben arról szeretnék érni, hogyan fogadjuk, hogyan kritizáljuk mások munkáját mi magunk.

A kritika attól függően, hogy fogalmazzák meg, nagyon fájhat. Kiváltképp egy kezdő, bizonytalan író számára. Meg kell tanulni különválasztani a neten olyan nagy számban megtalálható rosszindulatú kötözködést a valódi, építő jellegű kritikától. Erre jók lehetnek a különböző béta-kereső csoportok, ahol a tagok egymás írásait bétázzák, vagyis leírják mi az, ami működik, és mi az, ami nem.

Én sokáig féltem a kritikától, csak nagyon kevés embernek mutattam meg, amit írtam, ők viszont általában pozitív  visszajelzést adtak. Ami az önbizalmat növelheti ugyan, de nem biztos, hogy valós képet ad. Bennem mindig ott motoszkált, hogy vajon olyasvalakinek is tetszene-e az írásom, aki nem ismer, és csak magát a szöveget látja. Ilyen visszajelzést azonban sokáig nem kaptam.

Aztán bekerültem a Könymolyképző Kiadó alapozó írókurzusára, ahol többek között véleményeztük egymás munkáját. Ez volt az első olyan helyzet, amikor számomra ismeretlenek fogalmazták meg a kritikájukat, meglátásaikat az írásommal kapcsolatban.

Bevallom őszintén, ettől a résztől borzalmasan féltem, mert nehezen tudom kezelni a kritikát. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy ezt meg kell tanulni, főleg, ha komolyan gondolom az írást. Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy legszívesebben sírva begubóztam volna egy sarokba, hogy onnan soha többet nem jövök ki, és pláne nem írok többet! (Igen, hajlamos vagyok túldramatizálni a dolgokat... :D) De idővel ebbe is belerázódtam, és megtanultam értékelni, hogy mások máshogy látják a dolgokat, és esetleg olyasvalamit is észrevesznek, ami az én figyelmemet elkerülte. Nagyon tanulságosak lehetnek a kritikák!

Aztán persze van olyan, hogy nem jogos a kritika. Előfordul, hogy olyan dolgot kritizálnak, ami a szerző hatáskörén kívül áll (pl. egy könyv borítója vagy fülszövege), és ezt negatívumként az egész műre rányomják. Az ilyen kritika (vagy szimplán rosszindulatú megjegyzés) az, amit meg kell tanulni nem felvenni, hiszen az ember nem tud mindenki izlésének megfelelni. És erre nem is szükséges törekednünk, azt hiszem.

Amiről még mindenképpen szót szeretnék ejteni, az, hogy fogalmazzunk meg mi kritikát. Mindenképpen tisztelettel kell fordulnunk az író és a műve felé, még akkor is, ha nem minden megoldás tetszett a szövegben. Észben kell tartanunk, hogy nem a mi  véleményünk az egy és igaz út, tehát semmiképp sem szabad kioktatónak lennünk. És azon sem szabad megsértődni, ha az író nem ért egyet a kritikánkkal. Illetve fontosnak tartom azt is, hogy a jó megoldásokat, szép képeket is kiemeljük, hogy ne csak a negatívummal legyen tele a kritikánk.

Hogy a többiek hogy vélekednek a témáról, megtudhatjátok a linkeket követve:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése