2018. június 8., péntek

Könyvheti kaland

forrás: Facebook
Tegnap kezdődött a 89. Ünnepi Könyvhét, amit már hetek óta vártam, mert az Athenaeum Kiadó meghívta Cecelia Ahernt, a Lantmadár című regénye magyar megjelenése apropóján. Az mondjuk érdekes, hogy fogalmam sem volt, ki a szerző, csak annyit tudtam, hogy az egyik könyve karácsony óta a éjjeliszekrényemen csücsül. Aztán kiderült, hogy ő írta többek között a P.S. I Love You-t, és a Love, Rosie című film (ami egyébként padlóra vágott anno, mikor láttam, persze jó értelemben) alapjául szolgáló könyvet is (Ahol a szivárvány véget ér). El is határoztam, hogy ezt a könyvet beszerzem, a Vörösmarty téren tartandó bemutatóra is.

Minden klassz, én egyre csak számoltam vissza a napokat, majd szerda este kiderült, hogy a kishúgom elfelejtette, hogy gyermekemre vigyáznia kéne,
míg az anyja kiéli könyves-rajongós hajlamait. Biliborulás, világfájdalom, teljes lemondás. Menet közben már belelovalltam magam abba is, hogy dedikáltatok pár könyvet Berg Judittal, de így ez is a kútba hullott.

Elkeseredve számoltam be apjuknak a helyzetről, aki viszont csak annyit mondott, hogy menjek csak és vigyem el a lányt is magammal. Na, ezt egy pöttyet meredeknek éreztem, merthát mekkora tömeg van egy Könyvhéten?! Ráadásul délelőtt az eső is leszakadt.

Aztán csodák csodája, ebéd után kisütött a nap, felszáradtak a pocsolyák. Lánykám fél négykor jelezte, hogy köszöni, kialudta magát. Én meg elkezdtem számolni. A nyitóbeszédre ugyan nem értünk volna ki, ha megszakadunk sem, de talán Berg Judit dedikálására igen. Ráadásul öttől volt Cecelia Ahern könyvbemutatója... Végül addig-addig tötymörögtünk, hogy negyed hatra sikerült kiérni a Vörösmarty térre, de ott voltunk, és a nagyszínpadon már javában tartott a beszélgetés Ceceliával.

Amíg én próbáltam kideríteni, hol dedikál Berg Judit, beültünk a közönség soraiba, aztán kerestünk egy térképet a standokról, miközben kicsi háromévesem kiszúrta az oroszlános szökőkutat a színpad mögött. Mondanom sem kell, kislányom számára az nagyobb élmény volt, mint a könyvbemutató, így felmásztunk oroszlánt simogatni és pancsolni egy kicsit. Majd mikor kellőképpen vizes lett a gyermek keze, elindultunk Berg Juditot keresni, akit meg is találtunk, de épp interjút adott. Így hát visszamentünk Cecelia háta mögé oroszlánozni egy kicsit. 

A Nagyszínpad hátulról

Sajnos a beszélgetésből és a könyvbemutatóból nem sokat hallottam, de annyit leszűrtem, hogy egy kedves, mosolygós, ráadásul igen termékeny szerző áll a könyvek mögött (ha jól csíptem el, Cecelia évente egy regényt ír!). Igazán emberi volt.

Újabb kör pancsolás után felkerekedtünk újra a Pagony standja felé, ahol már nem láttunk dedikáló Berg Juditot. Viszont volt sok szép színes könyv, meg egy kisbaba, aki igencsak lekötötte kicsi lányom figyelmét. Miközben ő ismerkedett, észrevettem a szomszéd standnál kedvenc mesekönyvünk szerzőjét. De mivel többekkel beszélgetett, nem akartam megzavarni. Inkább beszereztük a legújabb Maszat-könyvet, és Ilcsi meghallgatott egy mesét, amit az egyik pagonyos hölgy késségesen felolvasott neki. Tőle aztán megkérdeztem, hogy Berg Judit nem dedikál-e máskor is, mire elmondta, mikor lesz az, de felhívta a figyelmem, hogy a szerző még itt van. Erre töredelmesen bevallottam, hogy hát jó, de nem merek odamenni, nem szeretném zavarni, ha már hivatalosan nincs itt. Tudom, elég gáz, de bennem annyira az van, hogy az írók egy szférával fölöttünk állnak (most ne vegyük figyelembe, hogy félig-meddig én is írónak számítom magam). Erre a hölgy nagyon kedvesen felajánlotta, hogy odakísér minket Berg Judithoz.

Így lettünk gazdagabbak egy személyes találkozással. Ilcsi beszélgetett vele pár szót, én meg sűrűn vigyorogtam. Berg Judit is nagyon kedves és közvetlen volt, így nem álltam meg, hogy ne zúdítsam rá családunk szerelmét a Lengemesék iránt. Ennek köszönhetően megtudtam, hogy a történet folytatódni fog egy mellékszál felgöngyölítésével. Már alig várjuk! :)



Összességében nagyon örülök, hogy kimentünk a Könyvhétre. Nem számítottam ennyire jó élményre. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése