2018. július 12., csütörtök

Írók egymás között -- Szép- vs. szórakoztató irodalom


Ebben a hónapban a szép- és szórakoztató irodalom kapcsolatáról gondolkodunk. Nagyon érdekesnek találtuk, hogy a két ág között igen nagy szakadék van itthon, ami mellett, úgy érzem, nem igen tudunk elmenni pályakezdő íróként (sem).


Könyvtárlátogatóként már egész korán szembesültem azzal a ténnyel, hogy az irodalomban megkülönböztetjük az úgymond „klasszikusokat” a „ponyvától”, vagyis a szépirodalmat a szórakoztató irodalomtól. Míg az előbbit csupa pozitív jelző jellemezte, az utóbbi olyan kerülendőnek tűnt. Kifejezetten nagy szakadékot éreztem a kettő között, mintha a szórakoztató irodalom fogalma kizárta volna a minőség lehetőségét. De hogy miért és hogyan lehetséges ez a szakadék, nem igazán értettem. 

Angolos egyetemistaként szembesültem a ténnyel először, hogy ennek nem kell így lennie, amikor egy csoporttársamtól megtudtam, hogy Agatha Christie egyik regényéből írja a diplomáját. Christie igencsak klasszikusnak számít, de ugyanakkor krimiszerző! Akkor hogy is van ez? Nem igazán tudtam egyéb választ találni, minthogy mások a szokások.

Aztán amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni az írással, ismét felbukkant ez az ellentét. Nagyon szeretem Kosztolányi stílusát, a huszadik század eleji költők műveit. Szerettem volna én is hasonlóképpen írni, a költői képeket használni. Volt is pár kisprózám, amiben különböző hangulatokat, érzéseket próbáltam megfogni és szavakba önteni, és ezeket elküldtem egy-két pályázatra. Csakhogy valahova kevés volt benne a szépirodalmiság, valahova meg túl sok.

A szépirodalom itthon olyan magasztos helyet foglal el, szinte megfoghatatlan, elérhetetlen. Az sem világos számomra, hogy milyen szabályok szerint működik. Hiába gondoltam úgy magamról, hogy szépirodalmi igényű műveket fogok írni, be kellett látnom, hogy ehhez kevés vagyok.

forrás: pixabay.com

A szórakoztató irodalomban viszont a csodásan körberajzolt leírások vontatottá tehetik a szöveget, inkább túlírást eredményeznek. Hiszen minek fecsérelni a szót, ha egyszerűbben is megfogalmazható egy gondolat? Ezzel szembesülni  először kissé rossz érzés volt. Aztán rájöttem, hogy az engem érdeklő témák kifejtése jobban is illik a szórakoztató irodalom kategóriájába. Még ha soha nem is leszek egy kategória mondjuk Eszterházyval, azt hiszem, ezzel együtt lehet élni. Viszont azt sem mondja senki, hogy a szórakoztató irodalom nem lehet igényesen megalkotva.

Azt hiszem, itt a kulcsa a dolognak! A szórakoztató irodalom minőségét lehetne/kellene itthon javítani ahhoz, hogy a két irodalmi réteg közeledhessen egymáshoz. Nem gondolom, hogy varázsütésre történne a dolog, de egy most induló, a munkájára igényes és precíz nemzedék megjelenése talán idővel egységesebbé tehetné az irodalmi színteret.

Gabi és Fanni véleményét a nevükre kattintva olvashatjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése