2018. november 30., péntek

Viszlát november!

Holnap december, ami azt jelenti, hogy ma véget ér a novemberi regényírós kihívás. Akik véghezvitték, amit terveztek, azoknak szívből gratulálok! Nekem nem sikerült megírni azt az ötezer szót, amit elterveztem, mégsem fogom fel véres kudarcként az egészet, mint a legelső alkalommal. Elhatároztam, hogy reálisan nézem a helyzetet és idén kedves leszek magammal, a hiányosságaim helyett pedig azt veszem figyelembe, amit sikerült elérnem.

Elkezdtem egy új történeten dolgozni, ráadásul angolul. Ez olyan kihívás, amit eddig nem nagyon mertem megtenni. Még most is bizonytalan vagyok. Ahogy abban is, hogy merre fog haladni Alex és Philip története, ám egyre több információ bontakozik ki bennem, ahogy erre a projektre gondolok. Nagyon izgatottan várom, mi fog kisülni belőle!

Hálás vagyok ezért a hónapért, mert beindított bennem valamit, feloldotta a blokkot, ami a legkisebb gyermekem születése óta a kreativitásomra telepedett. Újra tudok írni. 

Ráadásul újabb ötleteim támadtak. Novellák és egy kisregény folytatása várja, hogy megírjam. Mi ez, ha nem győzelem? :)

Köszönöm, NaNoWriMo!
forrás: Pinterest

2018. november 16., péntek

Szabó Magda: Az ajtó


Évek óta szemeztem Szabó Magdával, de még soha nem olvastam tőle semmit. Úgy éreztem, nem vagyok felkészülve rá. Nem tudom, miért volt bennem az, hogy egy érettebb személyiség kell hozzá, hogy a műveit olvasssuk. Ám immár harmincegyévesen úgy döntöttem, megpróbálkozom egy regényével. Az ajtóra esett a választásom, mert arról legalább annyit tudtam, hogy szerepel benne egy idős nő. Bevallom, ezt is csak onnan tudom, hogy a filmes plakáton Helen Mirren van.

Kíváncsian vágtam neki a regénynek. Emerenc alakja rögtön felkeltette a kíváncsiságom, nagyon titokzatos nőszemély. A karakter fokozatos felfedése vitt egyre előrébb. Érdekelt, ki lehet ez a magáról olyan nehezen megnyíló, de a világról igen határozott véleménnyel rendelkező nő valójában. Hamar a szívembe is zártam Emerencet azzal együtt, hogy milyen zord és kegyetlen tudott lenni, mégis a maga módján képes volt a feltétel nélküli szeretetre, gondoskodásra.

A szívem szakadt meg attól, ami a kórházba kerülésekor történt. A lakás feltörése, az idős nő féltett kincseinek elvesztése még Emerenc betegségénél is nagyobb tragédia volt. A titkolózás pedig ezerszer rosszabbá tette a helyzetet. Még ha meg is akarták őt kímélni, ezzel okozták a legnagyobb bajt. Emerenc szíve ettől szakadt meg. Elszenvlvesztett mindent, ami igazán fontos volt az életében a múltban elszenvedett veszteségek után. Nem is csoda, hogy kizárt mindenkit az utolsó pillanataiban.

Annyira átéreztem a fájdalmát. A saját nagymamámra gondoltam, aki élete végéig szenvedett attól, hogy el kellett adnia a házat, ahol felnőtt és az élete nagy részét leélte. Soha nem heverte ki a veszteséget. Valószínűleg Emerenc is így tengette volna le a hátralevő idejét, ha elhagyhatta volna a kórházat. Akármilyen bútorokkal is pórolták volna az övéit, azt már sose érezte volna sajátjának. Emerenc úgy távozott az életből, hogy már tényleg nem volt mit veszítenie.

Szabó Magda regénye megdöbbentő, magával ragadó, igazán különleges hangulatú. Azt hiszem, nekem tényleg szükségem volt időre, hogy befogadóképes legyek. De örülök, hogy végre kezembe vettem ezt a könyvet. Élmény volt.

2018. november 15., csütörtök

Írók egymás között - Mi kell az írós hangulathoz?

Novemberi témánk az írós hangulat megteremtése, azaz mi szükséges ahhoz, hogy magába szippantson az írás. Hogy Emma, Fanni és Gabi hogy csalogatják magukhoz a Múzsát, a nevükre kattintva megtudhatjátok! :)


Számomra a legfontosabb a csend, ami négy gyerek mellett egyszerre luxus és hiánycikk is egyben. Éppen ezért az írást én ebéd utánra szoktam ütemezni, amikor a gyerkőckék bő másfél-két órára levonulnak a színről. Teljes mozdulatlanságra van szükségem magam körül, ezért nekem már az a tudat is zavaró, ha valaki ébren van a szomszéd szobában. Ezen valószínűleg változtatnom kell a jövőben, ahogy a gyerekek kezdenek majd kinőni a délutáni alvásból. Előre rettegek. :D Kíváncsi lennék, más író-anyák hogy oldják meg ezt.

Mivel ez az énidőm is, igyekszem bevackolós körülményeket teremteni, hogy ne is kelljen felállnom a kanapéról, amíg írok. Éppen ezért mindig odakészítek magamnak egy öblös bögre tejeskávét és vizet, illetve ha van, valamilyen nasst is. Bár valahol olvastam, hogy írás közben nem szabad enni, én eddig soha nem tapasztaltam ennek negatív hatását.



Mindezek mellett zenére van szükségem. Ami nem lehet magyar nyelvű, mert az elvonja a figyelmem. Az angol dalok mellett simán tudok írni, annak ellenére, hogy folyékonyan beszélem a nyelvet. Nem készítek mindenhez külön lejátszási listát, van hogy egy előadótól egy számot vagy egy albumot hallgatok végtelenítve, ami illik az adott iromány hangulatára, vagy csak belövök egy stílust, és random zenék szólnak a háttérben. Mostanában a Snow Patrol, a The Script, a Sleeping at Last, a Take That, Ed Sheeran és Kelly Clarkson dalaira szeretek a legjobban írni. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva előnyben részesítem a hímnemű énekeseket, magam sem tudom, miért.

Ha ezekből az utóbbi két pont nincs meg, azt még túlélem, de az első kritériumnak meg kell lennie, különben huss az inspirációnak. Nektek milyen írós szokásaitok vannak? :)

2018. november 3., szombat

NaNoWriMo 2018

Elhatároztam, hogy idén nem NaNozom. Egyszerűen képtelenség négy gyerek, köztük egy 2,5 hónapos, egy folyton szaladó lakás és leküzdendő házimunkahegyek mellett. Ráadásul az októberünk a betegség jegyében telt, amikor nem volt olyan hét, hogy a három ovis közül legalább egy ne legyen itthon. Meg amúgy is folyton azon bosszankodom, hogy az olvasással sem haladok úgy, ahogy szeretnék. Ebbe igazán nem fér bele az írás.

Forrás: nanowrimo.org

Bántott a dolog, persze, hiszen az utóbbi két évben olyan jó élmény volt a NaNo. De most úgy voltam vele, hogy legalább a kihívás adta óriási motivációt a tavalyi kisregény javítására fordítom. Be is állítottam magamnak ezt az oldalon. De azért maradt bennem némi nyugtalanság, amit megpróbáltam elhessegetni magamtól.


Aztán egyik nap a fejembe fészkelte magát két karakter, akik pár hete jelentek meg előttem. És jött egy jelenet, amit le kellett írnom. Előkaptam az egyik füzetem, és leírtam azt a pár sort. Ennyit arról, hogy novemberben nem írok.

Az van, hogy a NaNo függővé tesz. :D Nem tudtam neki ellenállni, de azért maradok a realitás talaján. Ha a hónapban az ötezer szót elérem, az már csodás. De ha csak annyit tudok kihozni magamból, hogy minden nap írok akár csak száz szót is, akkor elégedett leszek.