2019. január 22., kedd

3+1 kedvenc olvasmányom 2018-ból


Mivel még nincs egy egész hónapja, hogy 2019-et írunk, gondoltam még időben vagyok, hogy hozzak egy bejegyzést a tavalyi kedvenc olvasmányaimról. Ismét sok érdekes történettel gazdagodtam, voltak köztük klasszikus és kortárs irodalmi alkotások is. Igaz, nem mindegyik vált abszolút kedvenccé, de jópár könyv velem maradt. A legnagyobb benyomást a következő regények tették rám 2018-ban.

+1. John Fowles: The Collector
Ezzel a regénnyel már régóta szemeztem, ésígy utólag nem tudom, miért vártam ennyit vele. Zseniális könyv. Frederick és Miranda történte már a legelején foglyul ejtett, és el sem engedett a végéig. Illetve még akkor sem tudtam lerázni magamról. Annyira megdöbbentett, hogy azt el sem tudom mondani. Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy jó vége lesz! De Fowles nyilván nem az én reményeimet vette figyelembe, amikor megírta a regényét. :D De persze ez nem baj, mert akkor nem érte volna el ugyanazt a drámai hatást.

Frederick karaktere tele van kettősségel, ez teszi őt egyszerre zseniálissá és félelmetessé. Elképesztő húzás tőle, hogy elrabolja Mirandát és a pincébe zárja, igazán megborult elme. A barbárság és a gyengédség keveredik benne, hiszen hajlandó mindent megvenni, amit csak a lány kér. Azt viszont nem fogja fel, hogy hiába pakolja tele szép ruhákkal, drága parfümökkel a pincét, az ugyanolyan börtön marad.

Frederick vágyik a szépségre, hisz ezért gyűjt lepkéket, amikről hatalmas lexikai tudással rendelkezik. Ám a művészetekhez nem ért, az olvasás hidegen hagyja. Csak Mirandának akar imponálni, azzal, hogy festményeket vesz vagy elolvassa a Zabhegyezőt. Ám egyikkel sem éri el a várt hatást. Bár nekem az az érzésem, hogy akkor sem lenne boldog, ha Miranda beleszeretne, hiszen Frederick képtelen az intimitásra. Egy olyan idealizált érzés után szalad, aminek semmi köze a valósághoz. 

Aztán ennek az őrületnek ellenpólusaként ott van Miranda. Az ő hangján szólal meg a józan ész, a közelem, az élni akarás. Frederick totális ellentéte. Miranda elbeszélése ugyanolyan fájdalmas, ha nem fájdalmasabb, mint a férfié. A kudarcba fulladt menekülési kisérletek, a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság olyan szinten frusztráló, hogy hihetetlen. Ezzel együtt hajtott is előre a végkifejlet felé, tudnom kellett, mi történik szerencsétlen lánnyal.

Aztán meg is tudtam, ahogy hirtelen újra Frederick nézőpontjára váltott a történet. Kb. itt vesztettem el a fejem. Miranda meghalt. Egy rohadt tüdőgyulladásba belehalt, mert az a barom nem hívott neki orvost, nehogy lebukjon! Nem is akartam elhinni. Annyira felhúzott, olyan mérges lettem! Ez az egyik legértelmetlenebb halál, amivel regényben találkoztam. És Fowles még ezen a szinten is képes volt fokozni a hangulatot, ahogy bedobta, hogy Frederick meglátott egy gyönyörű lányt az utcán, aki Miranda kiköpött mása volt. Szinte felüvöltöttem, hogy csak ezt ne! Szegény lány... 

Mit ne mondjak, nem ez a legmegyugtatóbb regénybefejezés, amivel valaha találkoztam. Az viszont vitathatatlan, hogy ez egy zseniálisan megírt, nem mindennapi mű. Egész biztos olvasok még mást is John Fowelstól.


3. Jojo Moyes: After You
Ez volt az a regény, amitől a leginkább féltem. Hónapokig tartott, mire kihevertem Will halálát annyira, hogy ne kezdjek el bőgni, valahányszor meghallom az Imagine Dragons Not Today című számát. Amikor már eljutottam a gyász ezen szakaszához, előszedtem a könyvet.

Nem tagadom, azért így sem volt egyszerű olvasmány. Főleg az eleje. Louisa elveszettsége, a feladat, hogy valódi értelmet keressen az életben, mindannyiunknak ismerős lehet, akik valaha elvesztettek egy számukra kedves embert. És ez olykor egyedül nem is megy, a segítség pedig a legváratlanabb helyről érkezhet.

Az After You legnagyobb meglepetése a Lou ajtaján kopogtató tinilány, Lily, aki Will lányának vallja magát, aki csak most tudta meg az igazat, hogy az apja meghalt. Totális ledöbbenés. Őszintén megvallva, én nem is hittem neki. Oldalakon keresztül vártam, hogy kiderüljön, a kiscsaj anyja, aki valóban Will exe volt, az örökségre hajtva bedob egy ilyen kamuszöveget. Ilyesmiről persze szó sem esett, viszont alaposan megborult a családhoz közelállók lelki egyensúlya. 

Lou persze a szárnayai alá veszi, noha nem lenne kötelessége. Bizonyos mértékig visszatér a gondozó szerepkörbe, habár Lilyt nem fizikai értelemben kell pátyolgatnia. Inkább a felnőtté válás felé próbálja terelgetni a kicsit sem visszafogott tinit. Ha már az anyja erre képtelen.

Lily karaktere volt az egyik kedvencem. Moyes zseniálisan ír tinédzsereket! A felszínen egy folyton zsizsgő, bulizós, semmivel sem törődő lányt látunk, ám kiderül, hogy neki is vannak félelmei, csinál hülyeségeket, amiket aztán alaposan meg is bán.

Nagyon szeretem Jojo Moyes karaktereit, mert egyik sem csak fekete vagy fehér, hanem sokszínűek, igazán emberiek. Tele vannak tökéletlenséggel, amitől könnyű azonosulni az egyes szereplőkkel.

A regény sokszor szívbemarkoló, de vannak mókás és szívmelengető pillanatok is. Hihetetlenül jó érzelmi hullámvasúton robogtam végig, ahogy olvastam, és már alig várom, hogy a trilógia harmadik részét is a kezemben foghassam!

2. Harper Lee: To Kill a Mockingbird
Sokat hallottam már erről a regényről, meg hogy akkora siker lett, hogy gyakorlatilag azóta Harper Lee egy regényt sem tudott írni évtizedekig, és a folytatásra ötven évet kellett várni. De hogy miről szól, arról fogalmam sem volt. Aztán egyszer csak eszembe jutott megint, és úgy éreztem, itt az ideje megismerni a történetet. Megszereztem hangoskönyvben, és szinte azonnal magába szippantott a történet.

Nagyon érdekes volt Scout szemszögéből figyelni az eseményeket. A gyermeki játékosság és a komoly témák a legnagyobb természetességgel vegyültek el a történetben. Ez részben Atticus Finchnek, Scout édesapjának köszönhető, aki amellett, hogy  idősebb kortársai szüleinél, egyedül neveli gyermekeit, és időnként több betekintést enged ügyvédi munkájába, mint mások. Így a gyerekek viszonylag fiatalon megismerkednek a bíróságok világával.

A mű egyik legizgalmasabb szála is egy nagy port kavaró perhez köthető, ahol Scout apja a védőügyvéd. Hogy miért akkora szám az egész? Egy fehér férfi kiáll egy igazságtalanul nemi erőszakkal vádolt fekete fiatalember élete mellett. Egy déli államban ez a ’30-as években igazán vakmerő tettnek számított, amellett, hogy nagyjából esélye sem volt a színes bőrű vádlottaknak akár ártatlanok, akár nem.

A tárgyalás teljesen magába szippantott. A feszültség, az egymásnak feszülő indulatok magukkal ragadtak. Harper Lee mesterien építi fel ezt az epizódot. A tanúvallomások, az ügyészi és az ügyvédi beszédek egyészen a hatásuk alá vontak. A tény, hogy Atticus szót emelt az igazságtalanság ellen, megmelengette a szívemet. Azt hiszem, nem csoda, hogy akkora siker lett ez a könyv.

Mindig is érzékenyen érintett az afroamerikaiak története, a rabszolgaság, a kirekesztés, a jogaik kivívása. Bár tudom, hogy a mai napig szembesülnek nehézségekkel, diszkriminációval, ez a regény mégis reményt hordoz és felemel.

1. Liane Moriarty: Big Little Lies
A tavalyi év abszolút kedvence volt ez a regény. Húsbavágóan reális képet kaphatunk az anyai létről, a családon belüli erőszakról, az iskolai zaklatásról. Végig olyan érzésem volt, hogy Liane Moriarty aztán tényleg ismeri az embereket, a vesémbe lát. Volt, hogy a metrón ültem, és a könnyeimmel küzdve be kellett csuknom a könyvet, ha nem akartam, hogy mindenki szeme láttára elkezdjek zokogni. Mert bizony vannak a regényben olyan erős jelenetek, amik szíven ütnek, vagy úgy gyomorszájba vágnak, hogy egy pillanatra a légzés is kihagy.

Több történetszál is fut egyszerre, a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező édesanyák életébe enged bepillantást a szerző. És talán a legjobb az egészben, hogy mindegyikükkel azonosulni lehet. Senki nem tökéletes, mindenkinek vannak gondjai, persze ezt egyikük sem akarja a külvilág felé kommunikálni. Dehát ez csak természetes, nem? Ugyan ki akarná közszemlére tenni a lelki (vagy testi) sebeket, amit mind hordozunk? Na ugye! Senki.

Amellett, hogy az érzelmek színes palettáját élheti meg az olvasó, szólni kell a regény felépítéséről, ami szintúgy mesteri! Az egészen egy gyilkossági üggyel kezdődik, ami végigvonul a regényen úgy, hogy az áldozat kilétére egészen a könyv végéig nem derül fény. Olyan feszültséget teremtett bennem a szerző, ami egyre csak hajtott előre, hogy mielőbb megtudjam, ki halt meg! Aztán jött a döbbenet és a végkifejlet, no meg az elismerő bólogatás.

Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a regényt, azt mondanám: zseniális. Érzlemes, vicces, izgalmas olvasmány. Engem teljesen letaglózott és maga alá gyűrt. Nem egyszerolvasós, abban biztos vagyok.


Ezek voltak 2018 legjei számomra. Kíváncsi vagyok, idén milyen történetek kerülnek az utamba. Már most van egy-két cím, ami a kedvencek közé került, illetve jönnek még izgalmas megjelenések. Alig várom, mit hoz még 2019!

2019. január 12., szombat

Írók egymás között - Újévi írós fogadalmak

Elérkezett a január, és úgy gondoltuk, az első bejegyzést a 2019-ben megvalósítandó terveinknek szenteljük. Van egy olyan érzésem, nem az én írásom lesz a leghosszabb. :D Gabi, Emma és Fanni bejegyzését a nevükre kattintva érhetitek el. 

Bevallom őszintén, először nem igazán rajongtam az ötletért, mert az utóbbi pár évben megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit az újévben. Eddig sem tartottam be nagyon semmit, a Goodreads olvasós kihívásán kívül, idén meg aztán pláne minden előre lehetetlennek tűnt. De azért ez a kedves hagyomány csak nem hagyott nyugodni, így december végén szépen megfogadtam, hogy idén többet fogok (vagy legalább is szeretnék) írni.

A meglehetősen elnagyolt fogadalom hátterében nem az áll, hogy nincsnenek  céljaim erre az évre, inkább az, hogy négy gyerek mellett nem igazán jut időm az írásra. Pláne úgy, ha minden héten legalább egy kisbeteg itthon van. Irtó nehéz elfogadni, hogy a fejemben zsizsgő rengeteg tervemet parkolópályára kell tenni. De egyszerűen nem bírom.

Így igazából idénre az a nagy fogadalmam, hogy elfogadóbb leszek magammal szemben, és leadjak az elvárásaimból. Haladok, ahogy haladok. Most ez van.

Sikerekben gazdag, fogadalmakat megtartós új évet kívánok! :)