2019. február 14., csütörtök

Írók egymás között - Írói példaképek


Mint az már talán ismeretes, nem csak írni szeretünk, hanem olvasni is. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy ezt a bejegyzést a ránk nagy hatással lévő íróknak szenteljük. Íme az én írói példaképeim!




Az első alkalom, amikor úgy éreztem, a vesémbe lát az író, Emily Giffin Something Borrowed című regénye olvasása közben volt. Emlékszem, mennyire magával ragadott Rachel karaktere, aki hasonló érzelmekkel küzdött, amiket én magam is átéltem. Soha azelőtt nem éreztem azt, hogy akár rólam is szólhatna egy történet. Habár még mindig nem sikerült elolvasnom ennek a regénynek a folytatását, de ami késik, nem múlik. Mégis, Emily Giffint azóta is kedvenc íróim közé sorolom, és nagyon szeretnék egyszer én is olyan hatású könyvet írni mint a Something Borrowed.

Forrás: https://www.emilygiffin.com

És ha már vesébelátás, a bejegyzésből igazán nem maradhat ki Liane Moriarty. A Big Little Lies annyira letaglózó volt, hogy még így, hónapokkal a könyv befejezése után is a hatása alatt állok. Lehet azért is, mert ötéves gyerekek szülei, de főleg anyukák a főszereplők, és hát na, igazán azonosulni tudok velük két ötéves gyerek anyukájaként. Mindamellett, hogy Moriarty igazán emberi karaktereket alkotott, a cselekmény felépítésére és a csavarok elhelyezésére is fantasztikusan ügyelt, így sikerült egy letehetetlen regényt alkotnia. Tényleg úgy éreztem a könyv végén, hogy bőven van mit tanulnom. De ha ilyen műveket kell olvasnom ahhoz, hogy jobb íróvá válhassák, hát egye fene! :D

Forrás: https://lianemoriarty.com.au/


Egy másik nagy kedvencem Jojo Moyes. Micsoda meglepetés, igaz? :D Róla már többször is ódákat zengtem, de most is megteszem. Ő nemcsak a témaválasztásai miatt a szívem csücske, hanem a mesteri karakterábrázolása miatt is. Azt hiszem, ez a nő igazán ismeri az emberi természetet és olyan élőn, csodálatosan adja vissza, amit igazi és őszinte ámulattal bámulok. Tőle nagyon sokat lehet tanulni.

Forrás: https://www.jojomoyes.com/

A következő író, akinek vonz a munkássága, Cecelia Ahern. Nagyon érdekes, hogy már akkor foglalkoztatni kezdett a személye, amikor még nem olvastam tőle semmit. Viszont láttam a regénye alapján készült Love, Rosie-t, ami annyira megfogott, hogy mindenképp el szerettem volna olvasni az eredeti történetet. Mielőtt ezt megtettem volna, még hallottam őt beszélni a Vörösmarty téren a könyvhéten az új könyve megjelenése kapcsán, és akkor még szimpatikusabbá vált. Azóta elolvastam a Where Rainbows End című regényét, ami levett a lábamról azzal, hogy az egész levelekből, chatlogokból és emailekből áll! Totálisan ellentmond minden írástechnikai szabálynak, mégis fantasztikusan működik a dolog. Ez a nő nagyon tud valamit. Már csak azért is, mert huszonhárom éves volt, amikor megjelent az első regénye, a P.S., I Love You, amit, azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek, mert ha könyvvel nem is, a filmadaptációjával biztos mindenki találkozott. 


Forrás: https://www.cecelia-ahern.com

Van még valaki, akire felnézek, habár ő a dráma műfajában alkotott: Brian Friel. A műveiben a feszültségfokozás és a párbeszéd az, ami mindig magával ragad. Illetve az, ahogy elmesél egy történetet a színdarab adta keretek között. Szerintem zseniális.

Forrás: GettyImages


Számomra ők jelentik a követendő példát. Hogy kik Fanni, Gabi és Emma írói példaképei, a nevükre kattintva kiderül! Jó olvasást! J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése