Egy rejtőzködő író története

Habár az írás kiskorom óta foglalkoztat, nem igazán vettem komolyan az iránta táplált érzéseimet. Gimis koromban elkezdtem verseket és olykor novellát írni, illetve a legjobb barátnőmmel írtunk egy regényt közösen. Aztán egyre kevesebbet foglalkoztam vele, ahogy közeledett az egyetem vége és elkezdtem dolgozni. 

Még 2011 novemberében nekiveselkedtem a NaNoWriMo-nak, ami egy internetes írós kihívás, aminek az a célja, hogy egy hónap alatt megírj egy 50000 szavas regényt. Sajnos nagyjából egy hét alatt belebuktam, mert a munka mellett nem volt erőm teljesíteni a nagyjából 1700-as napi szószámot. Igazi kudarcként éltem ezt meg. 

Kezdtem elbizonytalanodni, hogy egyáltalán van-e értelme foglalkozni az írással, hiszen akármennyire is vágytam rá, hogy egyszer kiadott író legyek, tudtam, hogy itthon ebből nem lehet megélni. És mivel nem tűnt elérhető vágynak, egy időre teljesen felhagytam az írással.  

Közben baromira irigyeltem és csodáltam a legjobb barátnőmet, aki elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy író legyen. Még ha ezért a társadalmi normákkal kellett szembe mennie.  Novellákat írt, írósuliba ment, pályázatokra jelentkezett. Érték csalódások, de sikereket is elért. Mindez teljesen elérhetetlennek tűnt számomra.

2014 nyarán aztán szépen lassan megfogalmazódott bennem egy novella. Addigra a fiaim átaludták az éjszakát, így miután őket lefektettük, én a gépem elé gubództam, és elkezdtem írni. Emlékszem, arra a fokozott érzelmi állapotra, amibe kerültem, ahogy a fejemben megfogalmazódott történet alakot öltött a szavak, mondatok és bekezdések formájában. Ismét átéltem azt az élményt, amit először negyedikes koromban tapasztaltam meg, amikor mesét kellett írnunk egy megadott mondat bekapcsolásával. Nem volt mit tenni, az írás szépen visszatért az életembe. 

Rengeteg lelkifröccs és egy internetes cikk elolvasása után be kellett vallanom magamnak, hogy bizony egy "rejtőzködő író" ("closeted writer") vagyok. Sok idő kellett, mire felfogtam, hogy valaki nem attól lesz író, hogy publikált, hanem az elhivatottságtól, szorgalomtól és kitartástól. A felismerés létrejöttéért köszönet jár két kedves írótársamnak! 

2016 elején aztán elhatároztam, hogy komolyabban veszem az írást, és jelentkeztem egy íróiskola alapozó kurzusára, ahova fel is vettek. Nyolc hét alatt rengeteget tanultam, szuper tanácsokat kaptam a többiektől, és sok mindent tanultam önmagamról. Amit a leginkább a szívembe zártam, a tanárunk "jelmondata": az írás játék! Ezt próbálom azóta is erősíteni magamban, és azt, hogy nem kell belehalni, ha egy pályázaton nem lesz helyezett a novellám. 

Még hosszú út áll előttem, de remélem, egy nap a kezemben tarthatom a saját könyvemet. 

Forrás: Pinterest.com

1 megjegyzés: